Az összegyűjtött őszi lombot nem feltétlenül kell elszállíttatni: nedvesen, levegőző tárolóban lassan morzsalékos lombhumusszá alakulhat. Ehhez egy kisebb kertben lyuggatott zsák is elegendő lehet. A folyamat türelmet igényel, az eredmény pedig attól is függ, milyen leveleket gyűjtöttünk, felaprítottuk-e őket, és mennyire tudtuk megőrizni a nedvességüket.
A lombhumusz készítése eltér a vegyes kerti komposztálástól. A levelek lebontásában jelentős szerepet kapnak a gombák, a folyamat hűvösebb körülmények között, lassabban zajlik. Nem szükséges hozzá a különféle zöld és barna anyagok olyan összeállítása, mint a hagyományos komposztnál: az alapot a levelek és a megfelelő nedvesség adják.
Andy Vernon, a brit Királyi Kertészeti Társaság kertészeti tanácsadója szerint a lombhumuszhoz árnyékosabb, félreeső kertsarok is alkalmas lehet. A leveleket dróthálós tárolóban vagy perforált zsákban gyűjthetjük össze.
Először azt döntsük el, honnan gyűjtünk
A saját kertből származó levelek jó kiindulópontot jelentenek. Erdei avart ne hordjunk haza: annak helyben is feladata van, táplálja a talajt, és élőhelyet biztosít az állatoknak. A sövények alatti lombot sem szükséges mindenütt felszámolni; az ilyen védett helyeken sünök is meghúzódhatnak.
A levelek tulajdonságai különböznek. A vastagabb, ellenállóbb lomb lassabban bomlik, ezért az előzetes aprításnak különösen nagy jelentősége lehet. A Garden Organic útmutatója a fenyőtűket külön gyűjtésre ajánlja: lassan alakulnak át, és savanyúbb lombhumuszt adnak, amely például savanyú talajt kedvelő növények körül használható fel.
A beteg növényi részeket kezeljük külön. Nancy Kreith, az Illinois Egyetem kertészeti szakembere ezt hangsúlyozza: „A beteg leveleket mindenképpen különítsük el azoktól, amelyeket újrahasznosítani vagy komposztálni szeretnénk.”
Zsákban és dróthálós tárolóban is elkészülhet
Ha kevés a hely, a nedves leveleket erősebb, újrahasználható zsákba tölthetjük. A zsákot több helyen lyuggassuk ki, a száját lazán kössük össze. A teljesen száraz lombot előbb nedvesítsük meg.
Nagyobb mennyiséghez karókkal megtámasztott dróthálóból alakíthatunk ki tárolót. Szélvédett helyen kevésbé sodródnak ki belőle a levelek. A tartalmát időnként ellenőrizzük, és ha kiszáradt, nedvesítsük meg újra.
Az aprítás gyorsíthatja a lebomlást. A kisebb levéldarabok nagyobb felületen hozzáférhetők a lebontó szervezetek számára, míg az egészben hagyott, nedves levelek könnyebben összetapadnak. A gyepen összegyűlt lombot erre alkalmas fűnyíróval is fel lehet aprítani; Kreith szerint ez a levegőzésnek is kedvez.
A hat hónapos és a kétéves anyag még nem ugyanaz
Nem minden lombkupacból lesz azonos idő alatt finom szerkezetű talajjavító. Vernon tapasztalata szerint az aprított levelekből kedvező körülmények között hat–tizenkét hónap alatt is keletkezhet felhasználható anyag, az egész levelekből durvább szerkezetű eredmény várható.
A fiatalabb, részben lebomlott lombhumusz talajtakarásra már alkalmas lehet. A hosszabban érlelt anyag finomabbá, földszerűbbé válik. A tartósan felismerhető levéldarabok ezért nem feltétlenül jelentik azt, hogy elrontottuk a folyamatot: lehet, hogy a lombnak még időre van szüksége.
A lombhumusz értéke elsősorban a talaj szerkezetének javításában rejlik. A szerves anyag a kötöttebb föld levegőzését, a homokosabb talaj vízmegtartását segítheti. Az Illinois Egyetem a levelekből származó anyag a talaj hasznos mikroorganizmusainak működését is támogatja.
A jól érett lombhumusz ültetőközeg-keverékek alkotórésze is lehet, a fiatalabb anyagot pedig ágyások, cserjék és fák körül használhatjuk talajtakaróként. Tápanyagtartalma viszonylag alacsony, ezért ne tekintsük minden növény számára teljes értékű tápanyag-utánpótlásnak. A vetéshez szánt, finom közeghez várjuk meg, amíg sötét, morzsalékos lesz, és az eredeti levelek már alig ismerhetők fel benne.
