Akinek szerencséje lesz eljutni Vietnámba, az mindenképpen térjen be a Hai’s Coffee and Cake – Sunhouse Coffee nevezetű üzletbe, hiszen a bohókás hangulatú, színes üzlet bőséges és ínycsiklandó finomságokkal várja a vendégeit. Ám a pompa és az üzletkében uralkodó jó hangulat mögött egy fájdalmakkal és küzdésekkel kikövezett út áll, melynek elszenvedője Ngo Quy Hai, egy 27 éves fiatalember.
Hai a szülővárosában, Kon Tum-ban nyitotta meg álmai pékségét, miután képes lett túllépni élete szörnyű tragédiáján.
„Sokkal több vagyok, mint ahogyan kinézek” – kezdett Hai bele mindabba, amit ma már a múltjaként könyvelhet el. „Ne bántsatok, mert egy igazi túlélő vagyok!”
Még tipegő korában történt egy szerencsétlen nap, hogy a járókájával a konyhában játszva hirtelen a fatüzelésű tűzhelynek hajtott ám a járóka megbillent és a kisfiú teljesen beesett a forró tűzhely belsejébe. A testének hatalmas százaléka megégett így azonnal a legközelebbi gyermekklinikára szállították, mert életmentő beavatkozásokra volt szükség ahhoz, hogy a balesetet túlélje.
Az eset után szerencsére képesek voltak az orvosok stabilizálni az állapotát, de a neheze csak ezután következett. Hosszú éveken át megannyi rehabilitációs kezelésen kellett részt vennie ahhoz, hogy a legalapvetőbb dolgokat újratanulja.
„Magányosan nőttem fel, nem voltak barátaim. Úgy éreztem, a társadalom kilök magából. Próbáltam munkát keresni, de a legtöbb helyen megaláztak, vagy egyszerűen kinevettek. Aztán egy idő után már el sem hagytam a házat” – mesélte.
Az iskolai időszak is kemény volt Hai számára, hiszen a gyerekek legtöbbször olyan módon képesek egymásból gúnyt űzni, hogy bele sem gondolnak abba, hogy mi húzódhat a háttérben. Szerencsére Hainak sikerült egy olyan barátot találnia az évek során, akiben vakon megbízhatott.
„Néha úgy érzem, hogy a sors hozott össze bennünket. Már kiskorunk óta együtt játszódtunk, így ismertük egymás vívódásait és problémáit is.”
Hai aztán még több gyerekkori élményről kezdett el mesélni. 10 évesként tért be először egy pompás pékségbe, ahol az illatok és az atmoszféra azonnal levette a lábáról és barátjával karöltve elhatározták, hogy egy nap majd ők is nyitnak egy saját pékséget.
Hai családja annyira szegény volt akkoriban, hogy az előbb említett pékségben még egy szelet süteményre sem telt.
„A biztonsági ember azonnal megpróbált bennünket kitenni az üzletből, mert már a ruházatunkról messziről látszott, hogy szegények vagyunk. Nagyon megalázó élmény volt, de azt hiszem, ez a tapasztalat kellett ahhoz, hogy most azzá váljak, aki vagyok.
Egy olyan pékségről álmodoztam mindig is, ahol nincs megkülönböztetés, gazdag és szegény is egyformán részese lehet a finom ételnek” – mesélte a fiú.
2016-ban aztán újabb lehetőség köszöntött be Hai életében. Egy jótékonysági szervezet szárnyai alatt Németországba utazott, hogy a tűzben megsérült bőrfelületet valamelyest helyrehozzák. A beavatkozás akkora méretű volt, hogy Hai 21 napon keresztül feküdt kómában.
„Az orvosok és az ápolók nagyon kedvesek voltak. Vietnámi zenéket tettek nekem és megpróbáltak az anyanyelvemet köszönteni. Ez a beavatkozás változtatta meg az életemet. Ekkor éreztem magam először hálásnak azért, amim van.”
„Vicces módon, a kórházi látogatásom során sok olyan embert láttam, aki még nálam is nagyobb égési sérüléseket szenvedett el, de mindegyikük optimistán állt a dologhoz. Így én is szerencsésnek éreztem magam” – fogalmazott.
Hai legfőbb támogatói nem más, mint a családja és a barátja, akik minden nehézségnél ott voltak mellette, így is sikerülhetett Hainak, hogy mára egy sikeres üzletemberré vált, akinek a sütés mellett a zene a másik szenvedélye.
„Szívmelengető látni a betérő mosolygó arcokat. Sosem tudhatjuk, hogy a velünk szemben levő ember milyen nehézségeket kellett már megéljen, ezért legyünk kedvesek.
Most az a legfőbb álmom, hogy másokon is segíthessek, akik hasonlóan nehéz helyzetben vannak, mint amilyenben én is voltam. Úgy érzem, csak úgy változtathatjuk meg a társadalmunkat, ha adunk nekik valamit” – mondta Hai.
