Kaleb Crook története teljesen új értelmet ad a kitartás fogalmának, ugyanis mindössze csupán néhány napos volt, amikor az élni akarás, ami benne dúlt nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy ma is köztünk legyen.
A gyerek édesanyja, Becki Crook a terhesség végső szakaszában egyszer csak érezte, hogy beindult a szülés és a dolgok olyannyira felgyorsultak, hogy mindez a család otthonában történt. A szülést követően a család egyértelműen észlelte, hogy Kaleb bőre nagyon fakó és a gyerek nem lélegzik. Azonnal a kórházba siettek az újszülöttel, ám az orvosok ott sem mondtak túlságosan biztató dolgokat.
„Azonnal betették egy inkubátorba ahogyan megérkeztünk, és az orvosok azt mondták, hogy olyannyira minimális az agyi működés, hogy esélye sincs a túlélésre” – emlékezett vissza az anyuka.
Az ott dolgozó szakemberek szerint Kaleb harmadfokú újszülötti agyi ischemiában (hypoxias ischaemias encephalopathia) szenved, amely következtében visszafordíthatatlan agyi károsodásokat szenvedett a korai oxigénhiány miatt. Az orvosok, miután stabilizálták a kicsi állapotát, azonnal egy gyerekkórházba küldték őket, ahol az első meglátások alapján élete végéig kezelésre szorul.
Ám ott a külön erre specializálódott szakemberek azt mondták a családnak, hogy az agyi károsodás valóban olyan mértékű, hogy a szervezete sosem lesz képes egyedül, segítség nélkül funkcionálni.
2017. szeptember 10-én aztán Becki és a férje könnyeikkel küszködve nézték végig, ahogy az orvosok lekapcsolják a kicsit az életmentő készülékekről. A kicsitől tíz nap után vettek könnyes búcsút a szülők.
Becki a tenyerében tartva a kicsi kezét aztán egy erős szorítást érzett. A kisbaba megragadta édesanyja ujját és a tőle telhető legerősebb módot megszorította, mintha csak azt üzente volna, hogy „minden rendbe jön, anya!”
A kórteremben mindenkiben megfagyott a levegő, hiszen a fiú egyedül lélegzett. Aztán olyan mértékű javulást tapasztaltak hétről hétre az orvosok, hogy karácsonyra már haza is engedték a kicsit a családi fészekbe.
„Reméljük, hogy Kaleb a saját lehetőségeihez mérten majd megtapasztalja a felhőtlen nyugalmat és boldogságot. Szeretnénk, ha tudná, mennyire szeretjük” – írta a család a hazatérést követően.
Becki azóta is minden napját a kicsinek szenteli: „Egy igazi élő csoda, aki megcáfolja az összes orvosi elvárást.”
Kaleb azóta is rendszeresen részt vesz a rehabilitációs programokon és a szülei legnagyobb örömére egyre jobban fejlődik.
