Új könyvében a neves amerikai professzor, Michael Pollan azt magyarázza, miért lenne szükségünk egyfajta „tudathigiéniára”, hogy megvédjük magunkat a mesterséges intelligenciától és azoktól az algoritmusoktól, amelyek folyamatos dopaminlöketekkel árasztanak el bennünket – írja a The Guardian.
Az emberek egyre inkább kötődni kezdenek a mesterséges intelligencián alapuló chatbotokhoz, és tudatosságot vetítenek olyan rendszerekre, amelyek valójában nem rendelkeznek vele. Egy felmérés szerint – amelyről a The New York Times számolt be – az amerikai tinédzserek 72%-a már a mesterséges intelligenciához fordul társaságért. Úgy tűnik, mintha m, emberek egyre inkább megfeledkeznénk saját magunkról.
Pollan szerint mindez azzal jár, hogy egyre jobban megfeledkezünk egy olyan szokásról, vagy viselkedési formáról, ami évezredek óta jellemzi az embert. Minden nap, amikor felébredünk, visszatérünk önmagadhoz. Látjuk a szobát magunk körül, érezzük, ahogy a testünk érintkezik a ruháinkkal, és elkezdjük megtervezni a napunkat. Ez a mindennapi élmény Pollan szerint csodálatos és titokzatos, de jelenleg komoly veszélyben van, mivel egyre kevesebb figyelmet fordítunk rá. Ez Pollan új, „A World Appears” című könyvének témája.
Pollan újságíróként, valamint a Harvard és Berkeley egyetemeken tanárként szerzett tapasztalatokat. Új könyvében azt állítja, hogy legbelsőbb élményeink, azok, amelyeket önmagunkkal élünk át, veszélyben lehetnek, és véleménye szerint az embereknek „tudat-higiénére” van szükségük, hogy megvédjék belső világukat a betolakodóktól.
Szerinte az a képességünk, hogy egyszerűen csak együtt legyünk a saját gondolatainkkal, és érzékeljük a világot, egyre inkább sérül. Ennek oka az, hogy olyan algoritmusok vesznek körül bennünket, amelyeket kifejezetten arra terveztek, hogy a dopaminreceptorainkat stimulálják és folyamatosan lekössék a figyelmünket.
Michael Pollan egy, a The Guardiannek adott interjúban elmagyarázta, hogy amikor „tudathigiéniáról” beszél, arra a belső, privát térre gondol, ahol „rendkívül nagy fokú mentális szabadságot élvezünk”.
„Ez az a tér, ahol álmodozunk, hagyjuk a gondolatainkat szabadon kóborolni, beszélgetünk saját magunkkal – és ez valami rendkívül értékes” – hangsúlyozza.
A most 71 éves szerző azt mondja, új könyve írása közben jött rá igazán, hogy a tudatunk valóságos ostrom alatt áll, és több különböző dolog is „szennyezi”. Felhozza többek között Donald Trump elnök példáját, mondván: nem emlékszik olyan időszakra, amikor „egyetlen ember politikája, tettei és kijelentései ilyen mértékben hatoltak volna be a gondolatainkba”.
Ugyanakkor a közösségi médiáról is véleményt mondott.
„Mindannyian olyan algoritmusokkal élünk együtt, amelyeket kifejezetten arra terveztek, hogy megragadják a figyelmünket. A figyelem maga is tudat – a tudat egy része. A figyelem segítségével irányítjuk a tudatunkat oda, ahová szeretnénk. Csakhogy éppen a választás szabadságát kezdjük elveszíteni. Az algoritmusok ugyanis annyira ügyesen ragadják meg és terelik a figyelmünket, hogy az már nem oda kerül, ahová mi akarjuk, hanem oda, ahová ők – mert ezzel pénzt keresnek. Eladják a figyelmünket” – mondja.
Pollan szerint a mesterséges intelligenciával működő chatbotok nemcsak a figyelmünket „törik meg”, hanem az érzelmi kötődésre való képességünket is befolyásolják.
„Egyre többet olvasunk olyan emberekről, akik beleszeretnek chatbotokba, vagy terapeutaként használják azokat, barátként beszélgetnek velük. Vannak gyerekek, akik hazamennek az iskolából, és előbb a chatbotjuknak mesélik el, mi történt velük napközben, mint a szüleiknek.”
Azt is hangsúlyozza, hogy ezek a chatbotok nem rendelkeznek tudattal, mégis úgy tesznek, mintha így lenne. Az emberek pedig gyakran így is kezelik őket – mintha valóban tudattal bíró lények lennének. „Ez pedig támadás a tudatunk ellen – olyan támadás, amely annak mélyebb és jelentősebb részét célozza meg, mint egyszerűen csak a figyelmünk lekötése” – érvel.
Pollan elismeri, hogy egyes embereknek nagyon nehéz egyedül lenniük a saját gondolataikkal, és hogy a saját elménk ijesztő hely lehet. Példaként azokat említi, akik traumát éltek át, és hajlamosak a rágódásra. „Megértem, miért vágynának egy tompább, elmosódottabb mentális élményre. De ez valójában csak fájdalomcsillapító. Nem old meg semmilyen problémát” – hangsúlyozza.
Azt is elmondja, hogy új könyve végén szerepel egy sor az amerikai költő, Jorie Graham egyik verséből, amely nagy hatással volt rá: „„Ez az, ami nincs rendben: mi, és csak mi, emberek vagyunk képesek arra, hogy kivonjuk magunkat önmagunkból, és ne legyünk teljesen jelen.”
„Amikor így fogalmaz – „csak mi, emberek” –, akkor rájössz: melyik állat engedheti meg magának, hogy ne legyen teljesen tudatos? Azonnal megennék. Rájössz, hogy a technológiánk és a civilizációnk bonyolult szerkezete megadja nekünk a szabadságot, hogy ne legyünk jelen, vagyis ne legyünk tudatosak. Általában azt gondoljuk, hogy tudatosabbak vagyunk az állatoknál, de ebben az értelemben ők tudatosabbak nálunk. Luxus „kikapcsolni” a tudatosságot” – magyarázza a szerző.
Pollan szerint az is nagyon érdekes, ha a mesterséges intelligenciát az állatokkal hasonlítjuk össze, mert az AI különlegessége az, hogy a mi nyelvünkön, első személyben szól hozzánk. Ez „egészen elképesztő jelenség” – mondja –, amelyet már szinte magától értetődőnek veszünk.
„Izgalomba jövünk, amikor a bálnák kommunikálnak egymással, de nem tudjuk, mit mondanak. Pedig a bálnák biztosan tudatosabbak, mint egy csevegőrobot. Mi, emberek, elég könnyen becsaphatók vagyunk” – zárja gondolatait Pollan a The Guardiannek adott interjúban.
