Nagyon sok tanulmányt végeztek arról, hogy haldoklók mit is bántak meg, mit sajnálnak a legjobban, így, haláluk előtt. Az, hogy nem mertek úgy élni, ahogy szerettek volna, a megfelelési kényszer, a szeretteikkel töltött kevés idő, és persze, a bátorság hiánya, ahhoz, hogy megengedjék maguknak a boldogságot, a leggyakoribb kérdések, amik az embert halála előtt foglalkoztatják.

Van azonban egy kérdés, amely nyitott esernyőként maga alá gyűjt minden másikat, hogy a múló idő zivatarában lehetőséget kapjunk időben visszaigazodni belső iránytűnkhöz, ha lelkünktől eltávolodtunk.

Kérdezd meg néha önmagadtól, akár most is megteheted:

Megtettél minden tőled telhetőt a boldogságodért?

Ugye érzed a kérdés súlyát és mindazt, amit ez a kérdés önmagában rejt: mi az, ami téged boldoggá tesz, mit jelent neked boldognak lenni, és mi áll a boldogságod útjában? Igazi, őszinte önismeretről teszel bizonyosságot, ha van bátorságod befogadni ezeket a kérdéseket.

Megtettél minden tőled telhetőt a boldogságodért, akkor, amikor körülményeid nem a boldogságról szóltak? Például akkor, amikor beteg voltál vagy nélkülöztél, amikor minden erőfeszítésed ellenére sem úgy alakultak a dolgok, ahogyan remélted, vagy amikor hosszú ideig senki sem kopogtatott ajtódon.

A boldogsághoz elég, ha azt mondod „köszönöm”, annak, aki nem fél hozzád szólni, amikor szenvedsz. És az is elég, ha egy szál virágot tehetsz az asztalodra vagy ágyad mellé, egy üres lakásban. A boldogság az egyszerűségben rejlik, a váratlanban és kiszámíthatatlanságban – a bizonyosságban, hogy bárhogy is néz ki vagy alakul az életed, szabad boldognak lenned.

Megtettél mindent a boldogságodért, amikor gyenge voltál, erőtlen és elveszett? A megbékélés, megbocsátás, elengedés képessége nem mindig igényel erősséget. Elég egy csepp őszinte szeretet és tiszta szándék, ahhoz, hogy elindulhassunk azon az úton, amit ezek a folyamatok önmagukban megkövetelnek. Elég, ha van bátorságuk beismerni, hogy rég voltunk boldogok és segítséget kérünk.

Van, akinek életreszóló, nagy belső munka megismerni a boldogságot és boldognak lenni. Másnak pedig felismerés, rutin és könnyedség. Ezért, jó, ha sose feledkezel meg arról, hogy a boldogság nem csak kizárólag rólad vagy neked szól. A boldogságodnak van egy olyan része, ami kiterjed környezetedre is. Az mondják a boldogság ragályos, hiszen ha te boldog vagy, más is boldog lehet. A boldogság felelősséggel jár, elsősorban szeretteid iránt. Gondolj csak arra, hogy ha gyerekeid látják, hogy boldog vagy, tudsz és mersz boldognak lenni, nekik is könnyebb lesz mindent megtenniük a boldogságukért.

Amikor majd számot kell adnod az életedről, rá fogsz jönni, hogy a boldogságod, szereteted lesz tulajdonképpen a hagyatékod és ajándékod mindazoknak, akik szeretnek és akik emlékedet, boldogságodat szívükben fogják tovább gyarapítani.

Fontosnak tartom, hogy időnként helyet, időt és lehetőséget teremts magadnak az önvizsgálatra, elmélkedésre, belső feltérképezésre, hogy néha elővedd ezt a kérdést, körbejárd, próbáld megismerni, megrágni, megemészteni, elfogadni, ráhangolódni és hozzáigazodni.

Hiszen most még nem késő. Most még tehetsz érte valamit. Sőt, bármit. Mindent! Tégy hát meg minden tőled telhetőt, azért, hogy boldog légy.

Birtalan Katalin

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.