Még csak az elemi iskola második osztályába jártak, de már akkor Ben Moser megígérte Down-kóros osztálytársának, legjobb barátjának, Mary Lapkowicz-nek, hogy elkíséri majd a középiskolai bálba. És betartotta szavát.
Ben sosem engedte, hogy kettejük barátságára rányomja bélyegét a lány genetikai betegsége. Mary mindig részt vehetett a közös foglalkozásokon, szórakoztató eseményeken. A tanító néni, Trace Spogli is úgy emlékszik vissza, hogy Ben mindig ott állt Mary mellett, ha nem volt valami jó kedve, vagy szomorúnak látta barátját. Egyszer a fiú megtudta, hogy mit is jelent a lánynak a diákbál, akkor tett ígéretet Mary-nek, hogy ha eljön az idő, akkor majd ő fogja elvinni az évzáró buliba.
Időközben a fiatalok más iskolában folyatták tanulmányaikat, de később egy tanintézmények közötti futballmérkőzésen újra találkoztak, ahol Ben közölte, ő lesz Mary kísérője az iskolai bálba.
Az eseményre még a tanítónénijük is elment, hogy megnézze Mary bevonulását a ceremóniára.
Ben édesanyja, Lisa Moser szerint mindig is arra bátorították gyerekeiket, hogy mások javát nézzek, szeressenek szívből és álljanak ki igazukért.
