A fejtetű kisgyerekeknél, főleg óvodáskorban és az általános iskola alsó tagozatában, viszonylag gyakran előfordulhat, és amikor a hagyományos kezelések nem válnak be, a szülők néha őrült módszereket próblnak ki. Charity Sutter édesanyja drasztikus lépésre szánta el magát, amelynek tragikus következményei lettek.
Charity 4 éves volt, amikor az édesanyja benzint öntött a fejére, amit a fűnyírójukból szerzett, és azzal próbálta meg kiirtani a szívós parazitákat.
„A nagymamám állt elő az ötlettel.” – magyarázta a most 21 éves Charity a Michigan állambeli Flintből. „Azt mondta anyámnak, hogy annak idején petróleummal kezelték a tetves hajat, és, hogy ez hatékonyabb, mint bármelyik módszer, amit eddig próbált. Ha visszagondolok, nem is tudom, hogy gondolhatott erre tényleges lehetőségként, hiszen nagyon veszélyes dolog.”
Charity elmesélte, hogy az anyja kétségbeesett, amikor egyetlen termék sem vált be a tetvek ellen, és ezért hajlott erre a drasztikus megoldásra. „Az sem segített, hogy a féltestvéreim – anyám előző kapcsolatából – gyakran meglátogattak, és folyton megfertőztük egymást. Nem akarok senkit hibáztatni, de ez határozottan egy ördögi kör volt, amelyben mi, gyerekek, folyton átadtuk egymásnak a tetveket.” – idézte fel Charity.
„Anyám kétségbeesett volt. Nem engedhettük meg magunknak, hogy folyton drága kezelésekre költsünk, amelyek ráadásul nem is működtek, és már nem tudta, mit tegyen.”
Veszélyes megoldás
Charity édesanyja végül úgy döntött, kipróbálja a nagymama javaslatát, és a fűnyírójukból vett benzinnel kezelte Charity és kishúga haját. Miután bekente a lányok fejét a tűzveszélyes anyaggal, leöblítette azt, és befonta a hajukat, majd lementek a konyhába.
„Emlékszem, hogy olyan büdös volt, hogy majdnem rosszul lettem.” – mesélte Charity. „Lementünk a konyhába, és anya nekilátott vacsorát főzni. Odamentem hozzá beszélgetni, de éppen cigarettázott, és a hamu a hajamba hullott.”
„Ez, a petróleummal és azzal a ténnyel párosítva, hogy az égő tűzhely mellett álltam, azt eredményezte, hogy lángra kaptam, mint egy máglya. Emlékszem anyám sikolyaira, de furcsa módon nem emlékszem az égett szagra, pedig szinte az egész testem égett. Azt hiszem, annyira traumatikus élmény volt, hogy elástam valahová az emlékezetem legmélyére.” – idézte fel a lány.
Charity édesanyja – akiről a lánya azt állítja, hogy alkoholista – ezután törölközőbe csavarta őt, és kivitte a szabadba, közben ő maga is megégett a mellkasán és a karján. Egy szomszéd, aki látta a füstöt meg a tüzet, hívta a mentőket, miközben Charity anyja visszament a házba lánya kishúgáért. Ő sérülés nélkül megúszta a balesetet, de Charity élete egy hajszálon függött. Harmadfokú égési sérüléseket szenvedett testének 60%-án, sokáig küzdött az életéért a kórházban, és évekig tartó műtétekre és rehabilitációra volt szüksége, hogy felépüljön. Azt mondja, a mai napig nem tudott megbocsátani az édesanyjának.
„Egy helyi kórházba vittek, de az égési sérüléseim olyan súlyosak voltak, hogy helikopterrel átszállítottak a Michigani Egyetem Kórházába, Ann Arborba, ahol van egy speciális égési sérülésekkel foglalkozó osztály. Megégett az arcom, a nyakam, a bal karom és a bal lábam egyes részei.”
Az orvosoknak mesterséges kómában kellett tartaniuk őt az első pár hónapban, és közben fájdalmas bőrátültetéseket és plasztikai műtéteket végeztek rajta. „Őszintén örülök, hogy nem emlékszem a fájdalomra, amit érezhettem. Arra emlékszem, hogy az ápolók és az orvosok nagyon kedvesek voltak, és a terápiára is emlékszem, amelyet naponta el kellett végezni, hogy segítsen nyújtani a bőrt, és hogy újra járni tudjak. Elhatároztam, hogy újra „normális” leszek, és az volt a célom, hogy visszamehessek az iskolába, a barátaimhoz.”
Miközben Charity az életéért küzdött a kórházban, a gyermekvédelmi szolgálat megtiltotta az anyjának, hogy meglátogassa, és végül a lányok édesapja kapta meg a gyerekek teljes felügyeleti jogát. „Rendszeresen voltak műtétjeim, és az apám túlságosan is óvott engem, mert rettegett attól, hogy valami más bajom eshet. Magányos kislány voltam. Iskola után nem találkozhattam a barátaimmal, és csak ritkán mentem ki a házból. Amikor mégis elmentem otthonról, az emberek úgy bámultak rám, mintha valami űrlény lennék a csúnya, vörös, sebhelyes bőrömmel. Ettől persze nagyon félénk lettem, és nem is akartam kimenni az utcára – egészen addig, amíg apám el nem küldött a michigani Great Lakes Burns táborba 8 éves koromban. Ez jelentette számomra a fordulópontot.”
Új kezdet
Charity azt mondja, a tanácsadóknak és a táborban szerzett barátainak köszönhetően végre megtanulta elfogadni önmagát. „Tudtam, hogy már nem vagyok egyedül, hogy vannak mások, akik megértik, mi történt velem, és akik segíteni tudnak. És ahogy ők segítettek nekem, úgy én is segítettem nekik a saját problémáik megoldásában. Hihetetlen barátokra tettem szert, és tudtam, hogy a jövőben inspirálni szeretnék másokat, akik szintén égési sérüléseket szenvedtek, hogy a lehető legjobban éljék az életüket. A gyógyulási folyamat részeként végre elfogadtam, hogy bár vannak sebhelyeim, az számít, ami legbelül van, és tudtam, hogy találok valakit, aki szintén hisz ebben.” – mondta.
Charity és 21 éves Jacob Trudell egy társkereső oldalon találkoztak, 2018 májusában kezdtek randizni, és most egy párt alkotnak. Jacob tűzoltó szeretne lenni, és Charity úgy érzi, szinte sorsszerű, hogy egymásra találtak: „Azért vonzódtam hozzá, mert a profilképén tűzoltó autók voltak.” A pár most együtt él Jacob édesanyjánál, és miközben a fiú tűzoltókiképzést kap, Charity ápolónőnek tanul, hogy égési sérültekkel foglalkozhasson, és közben égési sérültek számára szervezett táborokban önkénteskedik.
„Tudom, milyen érzés, ha az ember súlyosan megég, ezért úgy érzem, képes vagyok nagy változást hozni mások életébe is.” – mondja.
Charity jelenleg nem beszél az anyjával, akinek azóta sem tudott megbocsátani, és azt mondja, hogy kettejük kapcsolata „bonyolult”. „Soha nem fogom tudni neki megbocsátani, amit velem tett. Soha nem kért bocsánatot, és nem vállalta a felelősséget, és ez nagyon zavar. De mindez rendben van, mert nem vesztegethetem a drága időmet arra, hogy miatta aggódjak. Még mindig nem hiszem el, hogy úgy gondolta, jó ötlet, ha benzint önt a hajunkra – egyszerűen csak örülök, hogy a húgomnak nem esett baja.”
„Azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, azt szeretném mondani, hogy soha ne adják fel önmagukat és az álmaikat. Higgy abban, hogy megérdemled a boldogságot, és az el fog jönni.” – tanácsolja Charity.
Fotók: Charity Sutter/Facebook
