BlogMaya Plisetskaya: „A jó emberek mindig kivételesek, az ég ajándékai”

Maya Plisetskaya: „A jó emberek mindig kivételesek, az ég ajándékai”

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket Facebook Messengeren, a Viberen, a Telegramon, Whatsappon és a Google Hírek-en!

Mit szeretnél még megtudni rólam, kedves olvasó?

Esetleg azt, hogy balkezes vagyok, mindenhez a bal kezemet használom? Hogy egész életemben álmatlanságtól szenvedtem? Hogy mindig könnyen keveredtem konfliktusba? Néha minden ok nélkül megsértettem valakit, és utána nagyon bántam.

Hogy két pólus egyesült bennem – néha költekező voltam, néha fukar, bátor vagy éppen gyáva, királynő vagy szerény? Hogy szerettem az arcápoló krémeket, és ezeket mindig vastag rétegben vittem fel az arcomra?

Nagy focirajongó voltam. Szerettem a heringet. Soha nem dohányoztam, és nem szerettem a dohányosokat, és már egy pohár bortól is megfájdult a fejem. Nagyon hiszékeny voltam, és ugyanolyan türelmetlen is. Soha nem volt türelmem várni. Mindig lobbanékony és heves voltam.

Vagy meséljek neked, kedves olvasó, azokról a szokásokról, amiket a hivatásomban, a balettben vettem fel? Hogy minden táncóra és minden előadás előtt meleg vizet töltöttem a balettcipőm sarkába (hogy a láb szorosabban álljon benne)? Hogy attól féltem a legjobban, hogy elfelejtek tükörbe nézni, mielőtt kimegyek a színpadra?

Mit tanultam az életemben? Milyen filozófiát sajátítottam el? A legegyszerűbbet. Az emberek nem osztályokra, fajokra és állami rendszerekre oszlanak. Csak jó és rossz emberekre. Ilyen egyszerűen.

A forradalmárok, akik megesküdtek, hogy a rossz emberek helyébe kizárólag jó emberek lépnek majd – hazudtak. A rossz emberek mindig is többen voltak, sokkal többen. A jó emberek mindig kivételesek, az ég ajándékai.

Annyi értelmes és nyilvánvaló dolgot kinyilatkoztattak a századok során – kezdve Krisztussal, Buddhával, Konfuciusszal… De vajon meghallották, megértették ezeket? Ezért a sok vérontás, ezért mennek tönkre emberi életek, sorsok, ezért veszik el a remény. Ez sajnos ezután is így történik majd, ez kétségtelen. Ilyen az emberi természet. Irigység, kapzsiság, árulás, hazugság, kegyetlenség, hálátlanság. Vajon meglesz mindennek az ellenkezője is – jóakarat, elfogadás, érzékenység, együttérzés, önfeláldozás? Egyenlőtlen a csata.

De minden nemzedékben, a világ legeldugottabb sarkában is születnek jó emberek, akik viselik ezt a keresztet. Rájuk támaszkodik ez a világ.

Őszintén beszélek. Nem bántottam soha sem gyermekeket, sem időseket, sem állatokat. Nem árultam el a barátaimat. Megadtam a tartozásaimat. Nem felejtettem el, ha jót tettek velem. Soha nem irigyeltem senkit. A balettnek éltem. Nem is értettem semmi máshoz az életben. De keveset tettem. Sokkal többre is képes lettem volna. De még ezért is hálás vagyok. Hálás vagyok a természetemért, azért, hogy megtettem, amit tudtam, hogy nem törtem össze, nem adtam fel.

Az Én, Maya Plisetskaya című könyvből.

RSS Feed Beágyazás

Ezeket olvastad már?

    Legfrissebb

    Hirdetés

    Aktuális kedvencek



    Ez is tetszeni fog

    Kapcsolódó cikkek