Mit szeretnél még megtudni rólam, kedves olvasó?
Esetleg azt, hogy balkezes vagyok, mindenhez a bal kezemet használom? Hogy egész életemben álmatlanságtól szenvedtem? Hogy mindig könnyen keveredtem konfliktusba? Néha minden ok nélkül megsértettem valakit, és utána nagyon bántam.
Hogy két pólus egyesült bennem – néha költekező voltam, néha fukar, bátor vagy éppen gyáva, királynő vagy szerény? Hogy szerettem az arcápoló krémeket, és ezeket mindig vastag rétegben vittem fel az arcomra?
Nagy focirajongó voltam. Szerettem a heringet. Soha nem dohányoztam, és nem szerettem a dohányosokat, és már egy pohár bortól is megfájdult a fejem. Nagyon hiszékeny voltam, és ugyanolyan türelmetlen is. Soha nem volt türelmem várni. Mindig lobbanékony és heves voltam.
Vagy meséljek neked, kedves olvasó, azokról a szokásokról, amiket a hivatásomban, a balettben vettem fel? Hogy minden táncóra és minden előadás előtt meleg vizet töltöttem a balettcipőm sarkába (hogy a láb szorosabban álljon benne)? Hogy attól féltem a legjobban, hogy elfelejtek tükörbe nézni, mielőtt kimegyek a színpadra?
Mit tanultam az életemben? Milyen filozófiát sajátítottam el? A legegyszerűbbet. Az emberek nem osztályokra, fajokra és állami rendszerekre oszlanak. Csak jó és rossz emberekre. Ilyen egyszerűen.
A forradalmárok, akik megesküdtek, hogy a rossz emberek helyébe kizárólag jó emberek lépnek majd – hazudtak. A rossz emberek mindig is többen voltak, sokkal többen. A jó emberek mindig kivételesek, az ég ajándékai.
Annyi értelmes és nyilvánvaló dolgot kinyilatkoztattak a századok során – kezdve Krisztussal, Buddhával, Konfuciusszal… De vajon meghallották, megértették ezeket? Ezért a sok vérontás, ezért mennek tönkre emberi életek, sorsok, ezért veszik el a remény. Ez sajnos ezután is így történik majd, ez kétségtelen. Ilyen az emberi természet. Irigység, kapzsiság, árulás, hazugság, kegyetlenség, hálátlanság. Vajon meglesz mindennek az ellenkezője is – jóakarat, elfogadás, érzékenység, együttérzés, önfeláldozás? Egyenlőtlen a csata.
De minden nemzedékben, a világ legeldugottabb sarkában is születnek jó emberek, akik viselik ezt a keresztet. Rájuk támaszkodik ez a világ.
Őszintén beszélek. Nem bántottam soha sem gyermekeket, sem időseket, sem állatokat. Nem árultam el a barátaimat. Megadtam a tartozásaimat. Nem felejtettem el, ha jót tettek velem. Soha nem irigyeltem senkit. A balettnek éltem. Nem is értettem semmi máshoz az életben. De keveset tettem. Sokkal többre is képes lettem volna. De még ezért is hálás vagyok. Hálás vagyok a természetemért, azért, hogy megtettem, amit tudtam, hogy nem törtem össze, nem adtam fel.
Az Én, Maya Plisetskaya című könyvből.