Már nem az vagyok, aki két évvel ezelőtt voltam. Olyan nő voltam, aki mindenkire hallgatott, csak éppen a saját belső hangjára nem.
Olyan sok mindent elrejtettem önmagamból. Nem akartam, hogy az emberek teljes valómban lássanak, nem akartam, hogy hallják a szavamat, mert rettegtem tőle, mi történhet, ha másoknak nem tetszik, amit gondolok. Betartottam minden szabályt, mert azt hittem, ha így teszek, mindent megkaphatok, amit szeretnék.
De most már más ember vagyok. Átestem néhány személyes jellegű traumán, és megváltoztam. Most már megtaláltam a saját hangomat. Már nem érdekel, mit gondolnak rólam mások. Hagyom, hogy olyannak lássanak, amilyen valójában vagyok, és nem mutatom magamat másnak, csak azért, hogy elnyerjem mások tetszését.
Az önértékelésem nem azon alapszik, amit mások gondolnak rólam, hanem azon, amit én gondolok saját magamról.
Most már én hozom a szabályokat.
Soha többet nem leszek már ugyanaz az ember, aki voltam, az átélt traumák következtében.
Az igazság az, hogy a nehéz körülmények megváltoztatnak bennünket. Menekülés egy erőszakos kapcsolatból, egy halálos betegség, egy románc, ami ráébreszt, ki is vagy valójában, vagy ha megszabadulsz egy függőségtől, ami majdnem az életedbe került – ezek a dolgok mind megváltoztatnak.
Ha átesünk ezeken, soha többé nem leszünk már a régiek.
Amikor ezek a dolgok megtörténnek velünk, újraéled az energiánk, és új irányba fordul a figyelmünk. Megállunk egy pillanatra, hogy megértsük, mi történik velünk, kik vagyunk, kik szeretnénk lenni valójában, és megszabadulunk minden álarctól.
Mindez azért történik velünk, hogy felrázzon bennünket, hogy kivezessen bennünket a ködből, hogy felszínre hozzuk mindazt, amit elrejtettünk, és nem akartunk látni önmagunkból.
Nem kell bocsánatot kérnünk senkitől, azért, mert már nem vagyunk olyanok, mint korábban. Mert annak, hogy fordulóponthoz érkeztünk az életünkben, megvolt a maga oka. És mi is okkal változtunk meg.
Van, hogy nem tudunk visszatérni a családunkhoz hűtlenség után, mert az örökre megváltoztatott.
Nem tudunk visszatérni a párunkhoz, aki mellettünk állt, és támogatott bennünket, miközben egy káros szenvedéllyel küzdöttünk, mert éppen ezzel a függőséggel tartott maga mellett.
Ezek az események csak egyetlen embert változtatnak meg. A mi energiánk változnak meg.
Ezért, ha megpróbálsz támogatni valakit élete egy nehéz időszakában, meg kell értened, hogy ez a személy már soha nem lesz ugyanaz az ember, akinek te megismerted. Erre ne is számíts.
Ha azt akarod, hogy az életed része maradjon, el kell fogadnod azt, akivé változott. Ez az ő személyes életútjának, fejlődésének része, még akkor is, ha nagy érzelmi trauma váltotta ki azt.
