1948-ban senki nem ment el Mary és Jake Jacobs esküvőjére a Nagy-Britanniában akkoriban uralkodó rasszizmus miatt. Nem voltak barátaik, és mindenhonnan kiutasították őket, de a szerelmük minden akadályt legyőzött.
Mindenki megérdemli a szerelmet, és senkinek nem kellene egy kapcsolat útjába állnia, ez mégsem mindig ilyen egyszerű. De ha valaki valamilyen okból szét akar választani egy szerelmes párt, a szerelmesek csak még több okot találnak rá, hogy együtt maradjanak.
A 81 éves Mary és a 86 éves Jake is hasonló helyzetbe kerültek az 1940-es években, miután megismerkedtek egy angliai lancashire-i műszaki iskolában. A lány gépelést és gyorsírást tanult, a férfi pedig a légierő kiképzésén vett részt, és amint beszélgetni kezdtek, azonnal egymásba szerettek. Jake Trinidad szigetéről származik, és fekete.
„Shakespeare-t idézte nekem, amit imádtam” – mesélte Mary a Daily Mailnek.
A két fiatal egyre gyakrabban találkozgatott. Egy nap, amikor piknikezni mentek, egy ismerős meglátta őket a parkban, és szólt Mary apjának, hogy a lánya egy fekete férfival jár.
„Megtiltotta, hogy újra lássam” – mesélte Mary.
Jake visszatért a szülőhazájába, de továbbra is leveleztek, és végül megkérte a lány kezét. Mary nagyon boldog volt, de az apja mindent megtett, hogy megakadályozza a házasságot.
„Amikor elmondtam apámnak, hogy feleségül megyek Jake-hez, azt mondta: Ha hozzámész ahhoz a férfihoz, soha többé nem teszed be a lábadat ebbe a házba.” – magyarázta a nő a Daily Mailnek.
Mary nem akart lemondani a szerelméről, ezért 19 éves korában az apja elkergette otthonról. 1948-ban feleségül ment Jake-hez, de senki nem ment el az esküvőjükre, mivel akkoriban Nagy-Britanniában még nem volt jelentős fekete népesség.
Mary szerint a házasságuk első néhány éve maga volt a „pokol”. Senki nem akart velük szóba állni, az utcán ujjal mutogattak rájuk, és sehol nem látták őket szívesen. Még ennivalóra sem mindig futotta nekik. A sok stressz és megpróbáltatás miatt még egy gyereket is elveszítettek.
De a sok igazságtalanság után a szerelmesek élete kezdett jobbra fordulni. Mary állást kapott tanárként, majd idővel igazgatóhelyettes lett belőle, Jake pedig előbb egy gyárban, majd egy postán dolgozott.
Fokozatosan sikerült barátokat is szerezniük, de Marynek mindig szólnia kellett róla, hogy a férje fekete, mielőtt újabb vendégeket hívtak volna az otthonukba, hogy elkerüljék a meglepetéseket. Mary végül az apjával is kibékült, de a férfi a halála napjáig sem fogadta el Jake-et.
Egy egész életet töltöttek együtt, és a viharok ellenére ennek minden egyes percét nagyra értékelték.
„Még mindig nagyon szerelmesek vagyunk. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy hozzámentem feleségül, az elszenvedett fájdalom ellenére sem” – mondta Mary.
