A konklávét szigorú szabályrendszer övezi, és bár az évszázadok során sokat változott, a pápaválasztás ma is szigorú protokoll szerint történik.
Maga a konklávé szó arra utal, hogy a pápát választó testületet befogadó helyiséget kulcsra zárják (a latin cum ’-val, -vel’ és clavis ’kulcs’ szavakból), hogy a bíborosok ne érintkezhessenek a külvilággal, és kizárólag a fehér, illetve fekete füst jelzi a szavazás állását.
Ezenkívül csak az ételek és italok bevitele megengedett, de a történelem során ezzel kapcsolatban is szigorú szabályok voltak érvényesek, egyrészt az üzenetek közvetítésének, másrészt a bíborosok megmérgezésének megakadályozására.
Mivel a konklávé napokig, vagy hetekig is tarthat (sőt, a történelem során arra is volt példa, hogy a pápaválasztás három évig elhúzódott), a bíborosoknak ez idő alatt természetesen enniük kell. Éppen ezért elmondható, hogy a bíborosok ellátása fontos részét képezi a pápaválasztás folyamatának. De felmerült például a kérdés, hogy lehet megbizonyosodni a szavazás titkosságáról, miközben az ételek és italok ki-be járnak a terembe?
A konklávét szabályozó kódex először az 1268-’71-es konklávé után került bevezetésre, X. Gergely pápa által. Akkor a konklávé majdnem három évig tartott, Róma lakosai pedig úgy döntöttek, a bíborosok kiéheztetésével viszik dűlőre a dolgot.
Gergely pápa szabályzata amellett hogy a nyilvánosságtól elzárttá tette a konklávét, szabályozta az étrendet is: ha három nap alatt nem sikerült pápát választani az étkezések számát napi egyre csökkentették, ha pedig nyolc nap se volt elegendő, a bíborosok csak kenyeret és vizet kaptak.
Ezeket a szigorú szabályokat aztán az 1300-as években VI. Kelemen pápa valamelyest enyhítette. Ő háromfogásos étkezéseket engedélyezett, amik levest, halat, húst vagy tojást és valamilyen desszertet tartalmazhattak.
Bizonyos ételek ugyanakkor potenciális kockázati tényezőt jelentettek, mivel alkalmasak voltak a rejtett üzenetek közvetítésére – ilyen például az egészben sült csirke, a töltött palacsinta, illetve a ravioli – de az is előfordulhatott, hogy egy bíboros juttat ki üzenetet a külvilágba a szavazás állásáról, például egy használt szalvétán, ezért ezekre különösen nagy figyelmet fordítottak.
IV. és V. Piusz pápa szakácsa, Bartolomeo Scampi az 1570-es években megjelent szakácskönyvében részletesen beszámolt róla, miként is zajlott ez. A fogásokat egy közös konyhán, világi szakácsok készítették el, az elkészült ételeket aztán tüzetesen átvizsgálták az olasz őrség illetve a svájci gárda tagjai. A bort és vizet pedig csak átlátszó üvegedényben volt szabad felszolgálni.
A modern kori konklávékon természetesen az ételbe rejtett üzenetek helyett inkább az elektronikai eszközökre kell kiemelt figyelmet fordítani, és az étkezéssel kapcsolatos szabályok ma már jelentősen enyhébbek.
A május 7-én kezdődő konklávé résztvevőinek étkezéseiről a Domus Sanctae Marthae kolostor apácái fognak gondoskodni, akik Lazio tartomány fogásait készítik el és szolgálják fel a bíborosoknak. Többek között minestrone leves, spagetti, sült bárány és főtt zöldségek szerepelnek majd a menüben. Ez nagyban különbözik a régi korok pápaválasztásaitól.
