John Burke egy lelkész, aki több mint ezer halálközeli élményt vizsgált meg, és meggyőződésévé vált, hogy a menny és a pokol valóban léteznek. Azt mondta, az emberek, akikkel elbeszélgetett, mind hasonló tapasztalatokról számoltak be, sokuknak megmutatták a mennyet és a poklot, és választási lehetőséget kínáltak nekik. Többen ugyanakkor arról is beszámoltak, hogy démonokkal és angyalokkal is találkoztak.
Burke azt mondja, mindaz, amit a halálközeli élményt átélt emberektől hallott, megváltoztatta a halál utáni életről alkotott nézeteit, még úgy is, hogy lelkészként korábban is hitt ezekben a tanításokban.
Azt mondta, most már szó szerint veszi a Bibliában írottakat. „Ennek tanulmányozása valójában megváltoztatta a teológiámat – még keresztényként és még lelkészként is” – magyarázta.
„Régebben azt gondoltam, hogy sok minden csak fantázia vagy metafora, de elég sok ilyen ember elmondását hallva, arra jutottam, hogy a jó oldalon a legvadabb álmaink, fantáziáink, kitalációink és azok a dolgok, amikről csak álmodunk, hogy lehetségesek – a mennyország jobb annál. És az a borzalom, amit el tudunk képzelni, amit látunk és kitalálunk – a pokol még ennél is rosszabb” – fejtette ki a lelkész.
Rengeteg ember, akivel beszélt, azt állítja, hogy a mennyet és a poklot is megmutatták nekik, mielőtt lehetőséget kaptak volna arra, hogy megbánják a bűneiket.
Elmesélte egy Jim Woodford nevű barátja történetét, aki véletlenül túladagolta magát fájdalomcsillapítóval, amit a fájdalmas Guillain–Barré-szindróma (GBS) miatt írtak fel neki.

„Azt mondta nekem: Tudod, amikor haldokoltam, úgy éreztem, mintha az egész lényemet átjárná a tűz, és rájöttem, hogy soha nem adtam hálát Istennek azért az életért, amiről úgy gondoltam, én alakítottam ki magamnak” – mesélte John Burke.
A lelkész azt is hozzátette, hogy Isten szerinte az utolsó pillanatban is esélyt az embernek, hogy megbánja a bűneit.
Jim arról számolt be, hogy átment a „fényalagúton”, amely sok halálközeli élményről szóló beszámolóban előfordul. „Átment ezen a fényalagúton, aztán kijött, és meglátott valami gyönyörűségeset tőle jobbra, de azt mondta, mintha lett volna egy határvonal, aztán egyre szürkébb és feketébb lett minden, majd egy fekete, szénszínű szakadék tűnt fel, ami egyszerűen a semmibe zuhant. Kíváncsiságból odament, hogy megnézze, mi az, és azt mondta: „képzeld el, hogy lenézel a legsötétebb fekete völgybe, amit el tudsz képzelni, de ez még annál is sötétebb. Aztán látott egy apró fénypontot, majdnem olyan volt, mint egy tábortűz a távolban, hallotta, hogy valami kinyílik, és látta, hogy megjelenik egy lény, aki érte jött, tudta a nevét, és rájött, hogy azért van ott, hogy magával vigye” – idézte fel Jim beszámolóját Burke.
Bár a lelkész először arra gondolt, hogy barátja a gyógyszerek hatása alatt hallucinálhatott, több hasonló történetet is hallott különböző emberektől, és ez volt az, ami végképp meggyőzte. Most már meg van győződve arról, hogy az Ószövetségben leírt természetfeletti lények valóságosak, és egy olyan dimenzióban élnek, amely meghaladja a mi felfogóképességünket.
„Vannak olyan fajok, amelyeket Isten az emberiségen túlira teremtett, amelyeket nem köt az idő és a tér, mint minket, a miénken túli dimenziókban léteznek” – magyarázta a lelkész, hozzátéve, hogy az angyalok és bukott angyalok annyira különböznek minden általunk ismert teremtménytől, hogy nincsenek szavaink arra, hogy leírjuk őket.
„Vannak szeráfok, vannak kerubok, amik nem úgy néznek ki, mintha szárnyas emberek volnának – túlvilágiak, és halálközeli élményben részesült emberek leírták nekem őket” Hangsúlyozta, hogy a túlvilágon olyan életformákkal foguk találkozni, amiket el sem tudunk képzelni.