A legtöbb ember számára az a mondás, hogy “erre akár egy majom is képes lenne” egyenlő azzal, hogy egy nagyon egyszerű munkával vagy feladatról van szó.

Ez a mondás valójában onnan ered, hogy James Wide munkáját 9 éven keresztül a dél-afrikai Uitenhage pályaudvaron egy Jack nevű pávián segítette.

James Wide biztonsági őrként kezdte karrierjét a dél-afrikai vasúttársaságnál. Szolgálati időben Wide-nek volt egy igen rossz szokása, egyik mozgó vonatról a másikra ugrált, éppen ezért is kapta a Jumping becenevet. Ez a furcsa hobbi azonban sokba került neki, ugyanis 1877-ben szolgálat közben a férfi rosszul számolta a két vonat közötti ugrást, ráesett a sínekre, és egy 80 tonnás kocsi végigment rajta.

Wide lábát amputálni kellett, ezért a vasúttársaság már nem sok hasznát vette a továbbiakban, de addig könyörgött nekik, hogy nem bocsátották el, hanem megtették váltókezelőnek. Ezt a munkát egy széken ülve is el tudta végezni, azonban egy idő után mégis megterhelte az izmait.

Egy nap, amikor Wide a piacon vásárolt, meglátott egy pávián hajtotta szekeret. Gyorsan szóba elegyedett a szekér tulajdonosával, és megkérdezte tőle, hogy hogyan sikerült kiképeznie a majmot. Megtudta, hogy azonkívül, Jack, a pávián képes egyszerű parancsok végrehajtására, elég erős volt ahhoz, hogy viszonylag nehéz súlyokat húzzon és toljon. Wide addig kérte a pávián tulajdonosát, míg az végül eladta neki a majmot. A férfi azt is elmondta, hogy minden este adjon Jacknek egy pohár minőségi pálinkát, ha azt akarja, hogy az állat jól dolgozzon.

Kezdetben Wide kiképezte Jacket, hogy tolja a kocsit a háza és a vasúti kezelőfülke közötti szakaszon, így ő nem kellett a lábát használja.

Egy kis kiképzés után Jack megtanulta működtetni a vasúti szakaszokat irányító karokat, és figyelt a sofőrök által továbbított jelzésekre is. Egy kutya is valószínű meg tudta volna csinálni ezt a feladatot, de Jack az ujjai állásából kifolyólag sokkal alkalmasabb volt a váltókarok kezelésére.

Egyszer egy utas feljelentette Wide-ot, és mindkettőjüket kirúgták, azonban miután Jack egy speciális tesztelésen ment keresztül, és kiderült, hogy milyen jól végzi a munkáját, visszavették. Jack innentől kezdve a cég hivatalos alkalmazottja volt, napi 20 centes fizetést (ma körülbelül 5 dollárral), egy adag étellel, és szombatonként sört is kapott.

Jack 9 évig dolgozott a vasútállomásnál, majd végül 1890-ben tuberkulózisban halt meg.

Fotók: Wikimedia Commons

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.