KuriózumIstent keresni az Univerzumban olyan, mintha a Föld peremére akarnánk eljutni. Lehetetlen!

Istent keresni az Univerzumban olyan, mintha a Föld peremére akarnánk eljutni. Lehetetlen!

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

„A kozmosz a világ egyik legerőteljesebb számítógépe, ami képessé fog tenni minket arra, hogy jobban megértsük helyünket az Univerzumban.” – Stephen Hawking.

Stephen Hawking

Talán már az idők kezdete óta foglalkoztatja az emberiséget az eredet kérdése, az Univerzum születése, a világmindenség kérdésköre, annak minden titkával és megválaszolatlan kérdésével. Hol kezdődik és hol ér véget? Vannak egyáltalán határai? És mikor kezdődött? Csak egy Univerzum van? Mi van a világmindenségen túl?

Ez a témakör a híres angol elméleti fizikust és kozmológust, Stephen Hawkingot is rabul ejtette, aki arra tette fel életét, hogy választ kapjon a fenti kérdésekre. Ő a tér és az idő összefüggéseinek eltökélt kutatója, akinek elszántsága még súlyos betegsége ellenére sem lankad. Életéről nem rég film is készült A mindenség elmélete címmel, amelyet Oscar díjjal is jutalmaztak az idei gálán.

„Az elmúlt 50 évben körbeutaztam a világot, hogy tanulmányozzam, és előadásokat tartsak a térről és időről, valamint azokról a törvényekről, amelyek a Világegyetemet irányítják.”Stephen Hawking

Ajánló: Stephen Hawking szerint Isten nem létezik

Tudjuk, miből áll az Univerzum?

Űr, energia és anyag. Ezek alkotják az egész Világmindenséget. Az anyag és energia tulajdonképpen egynek tekinthetők – olyanok, mint egy pénzérme két oldala. Az energia nem vész el és nem keletkezik, csak átalakul egyik formából a másikba. Ez a fizika egyik leg alapvetőbb törvénye, az „energia megmaradás törvénye”.

Minden tevékenységünk energiafelhasználással jár – talán ezzel lehetne gyakorlatiasan kifejezni a fent említett törvényt, vagyis alapból kizárja egy olyan örökmozgó létezését, amely több energiát képes termelni, mint amennyit kívülről kap.

univerzum

Mi az űr és az energia?

Az energia fizikai értelemben a testeknek az a tulajdonsága, ami különböző megjelenési formákba alakítható át. Számos formában hallunk az energiáról: hőenergia, gravitációs energia, villamos energia, energiaközpontok, energiavonalak, az aura, stb. Az életfolyamatokhoz szüksége üzemanyag energiaátalakulások függvénye, az energia a munkavégzés alapfeltétele. A központi csillagunktól kapott napenergia körülbelül 150 millió kilométert utazik az űrben, ameddig elér hozzánk. Energiát viszont nem csak a csillagok termelnek, az energia az egész Univerzumban jelen van, és folyamatos átalakuláson megy keresztül.

Az űr (vagy tér) nem más, mint egy négy dimenzió által meghatározott egység: hosszúság, szélesség, magasság és idő egyvelege. Noha az időt lehetetlen térbeli koordinátákkal meghatározni, a három dimenzióval alkotott kombinációban hozza létre a tér-idő fogalmát, amely egy egységes módon hivatott meghatározni az Univerzumot.

Ajánló: Stephen Hawking: a mesterséges intelligencia az emberi civilizáció végét jelentheti

A világűr elképzelhetetlenül hatalmas. A legközelebbi „szomszéd” csillagig mindössze 8 millió évet kellene utaznunk az 570 km/h végsebességű francia TGV vonattal (ami egy szuperszonikus űrhajóval csak pár tízezer évbe telne). Ha ezt elérnénk, még mindig a Tejútrendszer 100 000 fényéves tányérján belül lennénk. Egy-egy galaxisban – mint amilyen a mi otthonunk is, a Tejút – tízmillió és ezermilliárd közötti számú csillag van, melyek mindegyike fényévekre van egymástól. A galaxisok pedig ugyancsak több millió fényévre vannak egymástól, galaxishalmazokat alkotnak, ahol már a makrokozmosz elképzelhetetlen távolságai veszik át az uralmat… Ugye, milyen sok, ha két kilométert kell gyalogolnunk a munkahelyig?!

Honnan származik mindez?

„Stephen sok időt töltött azzal, hogy az eget és a csillagokat bámulta, azon töprengve, hogy hol született az örökkévalóság. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy mindez határtalan.”Sarah Hardenberg, Stephen unokatestvére.

A tudomány szerint a világűr és az energia spontán módon keletkezett, amit a tudósok a Nagy Bummnak neveznek. De a Big Bang elmélet sem magyarázat mindenre: mégis hogy születhetett meg az Univerzum csak úgy, a semmiből?

„Két elmélet küzdött egymással az Univerzum helyes magyarázatának kapcsán. Az egyik szerint a Világegyetemnek nem volt kezdete, mindig is létezett és mindig is létezni fog. De volt egy ennél izgalmasabb elmélet: a Nagy Bumm elmélete azt mondta, hogy az Univerzum egy óriási robbanással kezdődött. Elhatároztam, hogy kiderítem, hogy történt mindez. Sok tudós ellenezte a Big Bang elméletét, mert úgy vélték, hogy a teremtés pillanata egy külső erő jelenlétét feltételezi: Isten jelenlétét. Mivel számomra a vallás semmilyen szereppel nem bírt a fizikában, azon gondolkodtam, hogy a Nagy Bumm talán saját magától történt, Isten kezétől függetlenül. A kulcs ehhez pedig a fekete lyukak elméletében volt… Akkoriban, Roger Penrose fizikus azt kutatta, hogy mi történik, mikor egy csillag saját gravitációs erejétől megsemmisül. Azt állította, hogy a csillag egy végtelen sűrűségű parányi pontba omlana össze, ahonnan maga az idő kezdődik. Ezt szingularitásnak nevezte, a fekete lyuk szívének. Én pedig folyamatosan azon dolgoztam, hogy miként lehetne a szingularitás fogalmát az egész Univerzumra alkalmazni. Majd hirtelen megkaptam a választ. Visszamentem a kezdetek kezdetére, amikor az Univerzum is csak egy ilyen szingularitás lehetett. Itt megáll az idő, elértük a mindenség kegyetlen kezdetét. Itt nincs már ez előtti idő, ahol az Univerzumnak bármely kiváltóját vagy okát kereshetnénk. Az idő magát hozta létre, az ősrobbanásban.”Stephen Hawking.

Hogy jött létre az Univerzum?

Képzeljük el, hogy ásóval kiveszünk egy kupac földet a sima talajból. Ez a kupac föld legyen az Univerzum. Azzal, hogy ezt kiástuk, a talajban egy lyuk maradt vissza. Ez a lyuk tehát a földkupac negatív képe. Ami a lyukban volt, abból keletkezett az Univerzum (esetünkben a földkupac). Ezen a koncepción alapszik a Világegyetem keletkezésének elmélete is. Az ősrobbanás során keletkezett hatalmas mennyiségű pozitív energia ugyanilyen mennyiségű negatív energia létezését feltételezi. De ha ugyanannyi negatív energia keletkezett, mint amennyi pozitív – amiből később kialakultak a galaxisok, csillagok és bolygók –, akkor hol van most ez a negatív energia? Az egész világűrben. Az Univerzum tulajdonképpen egy óriási elem, ami a negatív energiát tárolja. A pozitív energia – a látható tömeg és energia, a bolygók és csillagok – képezik a földkupacot, a negatív energia – a lyuk, ahonnan mindez létrejött – pedig szétszórtan található az egész világűrben.

A Nagy Bumm elméletének értelmében tehát az Univerzum kezdetben egy kicsi, rendkívül forró és sűrű állapotban volt, egy olyan szingularitás formájában, ahol az idő és távolság nem létezik, csak a végtelen nagyságrendű nyomás és gravitáció. Az ősrobbanással pedig kezdetét vette a szingularitás tágulása (kb. 13 milliárd éve), amely az óta is folyamatosan tágul, így a csillagászati objektumok egyre távolabb kerülnek egymástól.

Stephen Hawking így vélekedik: „Amikor azt kérdik tőlem, hogy Isten teremtette-e az Univerzumot, azt szoktam mondani, hogy a kérdés önmagában értelmetlen. Az idő nem létezett a Big Bang előtt, szóval Istennek nem lehetett ideje megteremteni a Világmindenséget. Olyan ez, mintha el akarnánk jutni a Föld peremére. Lehetetlen vállalkozás.” Mivel az idő az ősrobbanáskor kezdődött, ezért senki és semmi nem alkothatta meg azt, annak létezése előtt.

Hol van Isten?

Tudomány ez? Vagy a metafizikához tartozik? Csak filozófia? Esetleg vallás? Lehetséges, hogy Univerzumunk nem egyedülálló és egy multiverzum részei vagyunk? Hol van az Univerzumban Isten? Lehet, hogy itt van a felhők tetején? Vagy a csillagok között? Egy galaxis szélén üldögél? Lehet, hogy mindent betölt az intergalaktikus térben? Talán ott van bennünk, a saját elménk Univerzumában, saját tökéletességünkben? Lehet, hogy Isten az időtől független?

Egyed Zsuzsanna

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek