A mindennapi életben pillanatról pillanatra száz meg száz új gondolat, érzés, életesemény ér és szabad akaratunk által folyamatosan választunk, döntéseket hozunk, alakítjuk önmagunk és mások sorsát.
Ebben a sokszor tudattalanul zajló folyamatban lelkünk egy érzékeny pontja folyamatos visszajelzéseket ad, és vagy rábólint döntéseinkre, cselekedeteinkre és nyugalommal jutalmaz, vagy pedig önváddal, kétségekkel, lelkiismeret furdalással gyötör.
Így a bűn és bűnhődés fogalma önmagunkra korlátozódik és nem a Teremtő vagy egy Felső Ítélőbíróság ítélkezik felettünk, hanem mi önmagunk. Így a megbocsájtás és a feloldozás is csak önmagunk által lehetséges. Minden alkalommal, amikor megbocsájtunk önmagunknak vagy másoknak akkor egy kicsit közelebb kerülünk igazi Önvalónkhoz és a szeretet igazi forrásához.
A bűnről szóló legszebb tanító történet Anthony de Mello tolmácsolásában a következő:
“A Mester egyik zavarba ejtő de gyönyörű tanítása a következő:
– Isten közelebb van a bűnösökhöz, mint a szentekhez.
Mindezt így magyarázta:
– Isten az Égben minden embert egy kis kötélen tart. Amikor vétkezel, elvágod a kötelet. Isten újból összecsomózza a kötelet s ezzel kissé közelebb húz magához. Bűneid újból és újból elvágják a kötelet, Isten pedig minden csomóval egyre közelebb és közelebb húz”
