Csodákat rejt
egy tűnő pillanat,
magvakat terem
az élő gondolat.
Éltető erő sarjad itt
szárba,
benne van minden
titokba zárva.
Ott kúszik mellette
mégis a félelem,
harcba száll érte,
mind az öt elem.
Tűz égeti bűntudat
sarját,
Víz mossa léleknek
salakját,
Föld fedi tétlenség
hantját,
Fém hasítja az
Egónak hangját.
Szét párlik már a
lappangó félelem
legyőzte őt az
első négy elem.
Magvat szór egy
szerető gondolat,
gyökeret ereszt s
szorosan tapad,
zöld ág születik
csendben az ég alatt,
Életnek fája
vert itt most talajt.
