Az Auschwitzban fogva tartott több mint 1,3 millió emberből mindössze 144-nek sikerült megszökni. Közülük az egyik Kazimierz Piechowski volt, akinek szökése filmbe illő történet.
1942. június 20-án az Auschwitz kijáratánál szolgálatot teljesítő őr riadtan engedett utat Rudolf Höss táborparancsnok kocsijának, miután egy SS egyenruhát viselő tiszt németül rákiabált. Az autóban négy fegyveres SS-tiszt ült. A riadt őr azonnal kinyitotta a kaput, hogy átengedje az autót.
Ha azonban egy kicsit alaposabban megnézi az autóban ülő négy embert, láthatta volna rajtuk, hogy falfehérek, és ugyanúgy rettegnek, mint ő maga. Mégpedig azért, mert az autóban valójában nem SS-tisztek ültek, hanem négy lengyel fogoly, akiknek sikerült szert tenniük néhány egyenruhára, fegyverre, és a táborparancsnok Steyr 220 típusú autójára.
A Kazimierz Piechowski által kieszelt terv tökéletesen működött, és a merész szökési kísérlet sikerrel járt.
Piechowski 10 éves korában csatlakozott a lengyel cserkészethez, és ez örökre megváltoztatta az életét. Azért lett cserkész, mert hazafias cselekedetnek érezte ezt, és az édesanyja is rendkívül büszke volt rá.
De amikor a németek megszállták Lengyelországot 1939-ben, a cserkészmozgalmat a nacionalizmus szimbólumának – és az ellenállás lehetséges forrásának – tekintették. Piechowski ekkor 19 éves volt. Mivel a németek elkezdték lelőni a cserkészeket, Piechowski tudta, hogy előbb vagy utóbb rá is sor kerül, ezért megpróbált Franciaországba szökni, hogy ott csatlakozzon a lengyel ellenállási mozgalomhoz. A magyar határon próbált meg átkelni, de elfogták, és miután 8 hónapot töltött különböző börtönökben, végül Auschwitzba került.
„Mi csak a második fogolyszállítmány voltunk, ezért segítenünk kellett a tábor megépítésében.” – mondta Piechowski. A foglyok napi 12-15 óra munkával voltak kénytelenek felépíteni a tábort. Auschwitz II-Birkenau akár 150.000-200.000 foglyot is képes volt befogadni. 1940 júniusától 1941 nyaráig a németek számtalan foglyot agyonvertek, hogy elkerüljék a tábor túlnépesedését. Ezenkívül ott voltak még a gázkamrák is, és akik ezt megúszták, gyakran az éhségbe, az őrök brutalitásába, vagy egyszerűen a kimerültségbe haltak bele.
Piechowski elmondása szerint, az őrök néha csak azért öltek meg valakit, hogy szabadnaphoz jussanak. Ilyenkor a tiszt elhajította egy fogoly sapkáját, majd utasította a foglyot, hogy menjen utána, és amikor elindult, hátba lőtte. Hivatalosan azt nyilatkozták, hogy a fogoly szökni próbált, ugyanis egy szökési kísérlet megállításáért 3 nap pihenő járt.
Piechowski végül akkor döntött a szökési kísérlet mellett, amikor megtudta, hogy egyik barátja, Eugeniusz Bendera, egy ukrán autómérnök, aki a tábori autók karbantartásával foglalkozott, a hamarosan kivégzendő foglyok listáján szerepel. Bendera azt mondta, tud szerezni egy autót a szökéshez, de ez még nem volt elég, egyenruhákra is szükségük volt, hogy kijuthassanak a tábor főbejáratán.
Tervük megvalósításához Piechowski és Bendera további két embert toborzott: így csatlakozott hozzájuk egy másik cserkész, Stanislaw Gustaw Jaster, és egy pap, Józef Lempart is.
1942. június 20-án a négy fogoly egy félig felépült tömb padlásán találkozott, hogy még egyszer átvegyék a szökési tervet. Szombati nap volt, ezért a munka délben szünetelt, és a garázsban ilyenkor nem maradt senki. Összeszedtek némi konyhai hulladékot, és elindultak a főkapu felé (amely fölött az Arbeit macht frei felirat állt). Itt Piechowski azt mondta az őrnek, hogy ki kell vinniük a szemetet, és reménykedett benne, hogy az őr nem bajlódik azzal, hogy leellenőrizze a parancsot. A hazugság bevált, az őr utat nyitott nekik, így szabadon kisétálhattak a főtáborból, és a raktárak felé vehették az irányt.
Itt beszerezték a szükséges egyenruhákat, miközben Bendera egy másolt kulccsal bejutott a garázsba, és megszerezte az autót. Azért választották Rudolf Höss autóját, mert ez volt a leggyorsabb jármű a táborban.
A kijáratnál Piechowskinak improvizálnia kellett, mivel a négy fogoly közül ő beszélt a legjobban németül. Amikor rákiabált az őrre, az azonnal utat nyitott nekik.
A főutakat kerülve, elhagyatott erdei utakon haladtak, majd Wadowice városába érve megszabadultak a lopott autótól. Lempart megbetegedett és egy pap gondozásában maradt, Jaster pedig visszatért Varsóba. Piechowski és Bendera Ukrajnába mentek, majd Piechowski visszatért Lengyelországba, és csatlakozott a lengyel ellenálláshoz. A háború végéig egyikőjüket sem fogták el újra.
A háború után azonban, a kommunista rezsim 10 év börtönbüntetésre ítélte Piechowskit, (mivel csatlakozott a lengyel hadsereghez), és ebből 7 évet le is töltött.
„Amikor végül kiszabadultam, 33 éves voltam. Azt gondoltam: elvették a teljes fiatalságomat.” – mesélte később Piechowski.
Miután kiszabadult a börtönből, mérnök lett belőle, és a kommunizmus bukása után feleségével, Igával, elindultak világot látni. Két könyvet is írt, amelyekben beszámolt hihetetlen szökéséről.
Kazimierz Piechowski 2017-ben, 98 éves korában hunyt el.