A karácsony varázslatos időszak – legalábbis ezt láthatjuk a filmekben – amikor szívünk jósága arra késztet bennünket, hogy kedvesebbek legyünk a megszokottnál, vagy segítsünk a rászorulókon. És ez az ünnepi eufória néha valóságos csodákat eredményezhet!
Egy elveszett apa, egy elszánt fiú, karácsony és a megható viszontlátás: mintha egy tipikus családi karácsonyi filmet néznénk. Ez azonban igaz történet, és egy elszánt angliai férfi bebizonyította, hogy a karácsonyi csoda nagyon is valóságos lehet, és nincs szükség hozzá másra, mint a család iránti odaadásra.
Ez az elszánt fiú mindent megtett annak érdekében, hogy megtalálja édesapját, akit több mint 10 éve nem látott
Jason Kelly, egy 23 éves tuebrooki férfi, elhatározta, hogy megtalálja rég elveszett édesapját, David Kellyt, aki akkor 67 éves volt. Több mint egy évtizede nem látták egymást. David akkor hagyta el a családi otthont, amikor Jason 2 éves volt, de továbbra is látogatta a fiát, aki elmondta, sok boldog emléke van az apjával.
De ahogy telt az idő, valahogy éket vert közéjük a neheztelés. „Emlékszem arra is, hogy egyszer nyolcéves koromban készítettem egy óriási hógolyót, és megdobtam vele. Ez nagyon felbosszantotta, és ezután 12 éves koromig egyáltalán nem is láttam őt.” – meséli Jason.
„Körülbelül 12 éves koromban, egy napon egy barátommal sétáltam haza az iskolából. A főúton jártam, és láttam, ahogy az apám biciklivel elhalad mellettem – egyenesen a szemembe nézett, és rám mosolygott. Szinte megbénultam a döbbenettől. Ekkor láttam őt utoljára.”
Miután megtalálta édesapját, akinek nem volt állandó lakcíme, Jason kénytelen volt üldözőbe venni őt az utcán, mert a férfit teljesen letaglózták a váratlanul rátörő érzések.
Jason nagyon bánta, hogy eltaszította magától az édesapját, és amikor tavaly nyáron elhunyt a nagyapja, elhatározta, hogy megkeresi Davidet. Megosztott egy régebbi képet az édesapjáról a Facebookon, és még egy újság, a Liverpool Echo is felkapta a történetet.
Mint kiderült, David nagyon nehéz helyzetbe került, egyesek még azt is látták, hogy a város utcáin aludt. Jason mindenképpen szerette volna megtalálni az édesapját, mielőtt túlságosan hidegre fordulna az idő. Csak egy régi képe volt az apjáról, de ez is elég volt, hogy elinduljon a keresés.
Végül karácsony este Jason ellátogatott a házhoz, ahol értesülései szerint az édesapja lakott. Majdnem elkerülték egymást, mert David éppen szaladni volt, de még éppen idejében hazaért, mielőtt a fia elment volna.
David először megijedt, és az első reakciója a menekülés volt, de Jason utánaszaladt.
„Azt kiabáltam, hogy apa, én vagyok az, Jason. Végül sikerült utolérnem.” – mondja Jason.
Miután újra egymásra találtak a közösségi média segítségével, Jason és David lassan, lépésről lépésre próbálják helyrehozni a kapcsolatukat.
Jason azt mondta: „Amikor felismert, elkezdett kérdezősködni a családról, és megpróbált visszaemlékezni a születésem dátumára. Ezen a ponton nem akart rám nézni, mert könnyes volt a szeme.” Jason elismerte, hogy tökéletesen megértette édesapját, mivel ő is ugyanígy reagál a hasonló, érzelmes helyzetekre.
Jason elmondta, most azon dolgoznak, hogy újraépítsék a kapcsolatukat, és visszaszerezzék azt, amit elvesztettek, de ez időbe telik, mert nem akarja érzelmileg túlterhelni Davidet. Karácsony reggelén ismét meglátogatta az édesapját, és vitt neki egy kis ünnepi ételt, valamint egy mobiltelefonnal is megajándékozta, hogy mindig tarthassák a kapcsolatot.
Jason azt tervezi, hogy a jövőben anyagilag is megpróbál segíteni az apjának. „Próbálom megszerezni az anyakönyvi kivonatát. Nem lehet bankszámlája, ha nincs valamilyen személyi igazolványa, és neki nincs semmilyen irata.”
Fotók: Jason Kelly
