A legtöbb ember nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, hiszen a mindenhez megjegyzést fűző nagynénire, állandóan a rosszat látó nagybácsira nincs egy jól bevált recept, hogy miként tudjunk úgy „megszabadulni” tőlük, hogy az ne legyen bántó, ne keltsünk bennük haragot, az egészet konfliktusmentesen ússzuk meg.
Először fontos megemlíteni, hogy nem mindenik család „egészséges”, a benne élő tagok, rokonok közül nem mindenki építi kapcsolatait a tiszteletre, szeretetre. Sajnos van, amikor a „család” nem több egyszerű genetikai vérvonalnál.
Azt is fontos megérteni, hogy egy nehezen kezelhető, az életünket megkeserítő családtag lehet, hogy egy nagyon nehéz időszakban van, vagy beteg, vagy egyszerűen magányos, és szeretetre vágyik.
Bármi is legyen az ok, jogunkban áll „megvédeni” magunkat és saját családunkat az ilyen ártó rokonokkal szemben is.
1. Az említett személy nem föltétlenül rossz, de nem szabad mindennapunkat vele tölteni
Nem biztos, hogy annyira szörnyű az illető rokon, de ha időről időre bebizonyosodik, hogy nem érezzük jól magunkat a társaságában, vagy összeszorul a gyomrunk, ha felkeres, akkor lépnünk kell. Csökkentsük a találkozások számát, próbáljunk meg távolságot tartani, hiszen jogunk van úgy élni az életünket, amelyben mi hozzuk meg a döntéseket. Ha nem segít a távolságtartás, szakítsuk meg teljesen a kapcsolatot.
2. Az ártó emberek remekül képesek a passzív agresszivitás mögé elbújni
Ez is nagyon megmérgezheti a kapcsolatokat, hiszen az ilyen családtag nem mondja meg konkrétan, hogy mit érez, milyen ellenvetése van irányunkban, helyette agresszíven nyilvánul meg, olyan dolgokat tesz, amivel megbánthat. E mögött a kommunikáció és az őszinteség hiánya húzódhat, pontosabban: vágyna arra, hogy őszintén kibeszélhesse magát, de mégsem teszi meg. Annyit tehetünk, hogy megmondjuk neki, hogy úgy fogadjuk el őt, ahogyan van, nincs szükség idegesítő, bosszantó cselekedetekre, inkább mondja el, hogy mi bántja.
3. Képesek a megfélemlítésre, ha hagyjuk
Már gyerekkorban kiderül, hogy vannak olyanok, akik egyfolytában verekednek, zaklatják osztálytársaikat. Ez a felnőtteknél, a családban is előfordul. Ezek az emberek nem nyugszanak addig, amíg az önbecsülésünket, az egónkat a földel egyenlővé nem teszik, és rá nem lépnek. Ne felejtsük el, hogy senki sem teheti meg ezt velünk. Hogy ennek véget vessünk, sok bátorságra lesz szükségünk, és a támadásaikkal szembe kell szállnunk, ha szükség van, akkor keményen harcolnunk kell önmagunkért.
4. Fordítsunk időt magunkra
Ha olyan helyzetben vagyunk, amikor kénytelenek vagyunk egy ártó, romboló családtagunkkal élni, akkor igyekezzünk minél több időt arra fordítani, hogy egyedül legyünk, hogy feltöltődjünk, energiát gyűjtsünk, különben „megmérgeződünk”. Elkezdjük saját magunkat kínozni, rombolni, ami sokszor észrevétlenül zajlik, ezért legyünk nagyon figyelmesek, foglalkozzunk önmagunkkal, érzéseinkkel. Törekedjünk csak a jó dolgokra.
5. Ne vegyük át ezeket a mérgező szokásaikat
Ők ilyenek, de te nem! Ez nagyon fontos. Ha valamit hibázunk, akkor ezek az emberek egyből le fognak csapni erre, és minden alkalommal emlékeztetni fognak arra, hogy milyen baklövést hajtottunk végre. Ez nem szabad, hogy befolyásoljon, mert hanem sérül az önértékelés, az önbizalom, és ennek komoly következményei lehetnek.