Toshiyuki Mimaki, a hirosimai atomtámadás egyik utolsó élő túlélője megrendítő figyelmeztetést adott a világnak: „Ez a legveszélyesebb korszak, amelyben valaha éltünk.” A Nobel-békedíjas japán férfi a Sky News-nak adott interjújában arról beszélt, hogy napjainkban is fennáll a veszélye az atombombák bevetésének – Oroszország, Észak-Korea vagy akár Kína részéről.
„Valahol mindig háború van. Soha nem lehet tudni, mikor fogják újra használni az atombombákat.” – mondta Mimaki.
1945. augusztus 6-án, amikor az Egyesült Államok ledobta az első atombombát Hirosimára, Mimaki még csak hároméves volt. A támadás azonnal több mint 70 000 ember életét oltotta ki, a város kétharmadát megsemmisítette, és 4000 Celsius-fokos hőhullámot indított útjára.
„Arra emlékszem, hogy aznap kint játszottam, és villámlott. Nem hallottam robbanást, csak azt hittem, hogy villám volt. Aztán az emberek kijöttek, rongyokban, cipő nélkül, és vizet kértek.”
Édesapját napokig keresték, míg végül előkerült – a munkahelyének pincéjében vészelte át a robbanást. „Amikor feljött a felszínre, Hirosima már nem létezett” – mondta Mimaki megrendülten.
A túlélő szavaiból kétségbeesés, de egyben évtizedes küldetéstudat is sugárzik. A háború utáni évtizedekben életét annak szentelte, hogy a nukleáris fegyverek pusztító hatására figyelmeztesse a világot.
Társelnöke a Nihon Hidankyo nevű túlélőket tömörítő szervezetnek, amely 2024-ben Nobel-békedíjat kapott.
„Oroszország használhatja, Észak-Korea használhatja, Kína használhatja. És Trump elnök – ő csak nagy káosz. Egy háború és atomfegyverek nélküli világért harcoltam, de ők nem hallgatnak ránk.”
Mimaki szerint a veszély nem múlt el. A hidegháború utáni világban is folyamatos a feszültség: Ukrajna, Gáza, Irán – a világ több pontján állandó a háborús fenyegetettség.
„Miért szeretik ezek az embernek nevezett állatok annyira a háborút? 80 éve mondjuk nekik, de nem hallgatnak ránk” – fogalmazott.
Mimaki emlékezett arra is, hogy ő és egy vele egykorú kislány megbetegedtek a támadás után – a lány nem élte túl, ő igen. Bár évtizedekkel élte túl a katasztrófát, azt mondja, a sugárzás máig aggodalomra ad okot: „Nagyon könnyű rákot kapni, én is rákos lehetek – ez aggaszt most.”
