Nemrég keserű mosolyt csalt a számra egy rádióhirdetés:
“Bogarak, rágcsálók nehezítik meg az életét? Ne csüggedjen, van megoldás! Térjen be állatpatikánkba, ahol hatékony rovarirtó szerek kaphatók jutányos áron!”
Valahogy nem állt össze a kép és ideig-óráig elmém nem értette az ambivalenciát. Állatpatika? Rovarirtó szer? Azonban amikor megszületett a felismerés rám nehezedett az igazság súlya.
Sajnos megtörténik, hogy az ”Emberpatikában” ha nem is „emberirtó”, de jócskán egészségkárosító szerek kerülnek/kerültek forgalomban. Félreértés ne essék, nem összeesküvés elméletek vagy gyógyszerellenes kampány indul itt, hanem a józanésznek a rácsodálkozása a hétköznapi valóságra.
Egészségesnek lenni testben és lélekben számomra annyi, hogy része lenni az Egész-ségnek. Abban a pillanatban, amikor Fél-elem leszek, megszületik a félelem érzése is. Egy korábbi írásunkban részletesen foglalkoztunk a magyar emberek félelmeivel és nem meglepő módon a betegségektől való félelem volt a kétszáz felmérésben résztvevő alanyok egyik legerősebb félelme.
A félelem egy olyan lehúzó erő, amely már nem az egészséget, hanem a betegséget támogatja. Így könnyen érthető, hogy gyakran alakul ki olyan emberekben is betegségtudat, akik makkegészségesek.
Egy józan betegségtudat szükségszerű és egy ösztönös dolog, mert felhívja a figyelmünket arra, hogy valahol a szervezetben egyensúlyzavar van. Ez rendben is van mivel, ha ez tudatosul, akkor megtalálhatjuk rá a legjobb gyógymódot és helyreáll a rend.
Ezzel ellentétben a mai társadalom egyik legnagyobb téveszméje a túlzott betegségtudat. Az egyszerű ember, amikor bekerül az egészségügy labirintusnak tűnő rendszerébe gyakran ébred arra, hogy erős betegségtudata van.
De miért történik ez?
Saját nézőpontom szerint egyrészt azért, mert az orvostudomány elveszítette a holisztikus nézőpontját és egy integratív szemlélet helyett apró darabokra szórta szét a tudását. Kismillió labordiagnosztikai és paraklinikai vizsgálat áll a rendelkezésre, de a normálértékek és hangzatos módszerek mögött elvesztődik az ember.
Egy enyhén magas koleszterin egy egérfarknyit gyorsabb vérsüllyedés, a normálérték felső határát súroló hormonszint, 1:100-hoz kockázat egy magzati rendellenességre, vagy egy bizonytalan vírusmarker és máris vége a jó kis egészségtudatnak. A bizonytalan diagnózis, újabb és újabb vizsgálatokhoz vezet, amik számtalanszor jelentős kiadásokkal is járnak.
Abban a pillanatban, amikor valaki rátekint az írásos formában, sőt pecséttel ellátott vizsgálat eredményére (amik önmagukban még nem adnak konkrét bizonyítékot) és azt látja, hogy egy bizonyos paraméter nem az elvárt határokon belül van, máris indul az ördögi kör. Hiszen bizonyíték van arra, hogy beteg. A legtöbb orvos munkáját végezve ad egy diagnózist, ami fedi a leleteket, amely ugyancsak megerősíti a betegségtudatot.
A tudatunk meg igazából azzal azonosul, amire a figyelmünk fordul. Ha az Egészet nézem, aminek része vagyok, megmarad egészségtudatom, ha a hiányra figyelek máris ott a betegség. Mint egy önmagát beteljesítő jóslat.
Bízom benne hogy józan ésszel, tiszta szívvel és az egészségben vetett hittel sikerül egy olyan jövőt álmodnunk, amelyben az Egészségtudat VÉNY nélkül kapható.
