A www.filantropikum.com egy tanulmány keretén belül közvélemény kutatást végzett, ahol a résztvevők egy olyan névtelen kérdőívet töltöttek ki, amely a félelmeikre, azok okaira, a félelmek leküzdésének módjára és a spirituális nyitottságukra vonatkozott.
A félelem, tagadhatatlanul nagyon sok ember életének része. Ez egy olyan erő lehet, amely lebilincsel, vagy éppen előrelendít arra késztetve, hogy változtass életeden.
Mitől fél a magyar ember? Valóban valóra válnak a félelmeink? Van, aki már egyáltalán nem fél semmitől? Mi segít kioltani a félelmet? Ezekre a kérdésekre kapjuk meg a választ a következő bejegyzésben, ami egy 200 személy részvételével készült névtelen kérdőíves felmérés eredményeit mutatja be.
A felmérésben résztvevők életkora 18-69 év között volt és 70-30 százalék volt a nők és férfiak aránya.
A megkérdezettek 14 százaléka úgy vallotta, hogy nem fél vagy már nem fél semmitől. Górcső alá vetve e személyek csoportját kitűnt, hogy a félelem nélküli személyek többsége napi rendszerességgel él spirituális életet.
Az adatok alapján valószínűsíthető, hogy a spirituális nyitottság és életszemlélet mintegy védőfaktor lehet a félelemmel szemben.
Az összesített válaszok alapján kiderült, hogy a megkérdezettek 86 százaléka félelemben él. Ez igen nagy arány, amely arra enged következtetni, hogy ez az érzés nemcsak egyéni, hanem kollektív probléma is.
A kérdés, amely azt boncolgatta, hogy ki mitől fél érdekes eredményekhez vezetett. A felmérésben résztvevő 200 személyből 172 vallotta be, hogy fél valamitől. Ezekből 32 azonban nem ismerte be félelmének okát. Íme, a tíz leggyakoribb félelem a feldolgozott adatok alapján:
10-ik és 9-ik helyezett: SÖTÉTSÉGTŐL, MAGASSÁGTÓL VALÓ RETTEGÉS
A lista legalján, a 10-ik helyen a sötétségtől való félelem áll, míg a magasságtól való félelem egy kicsit nagyobb gyakorisággal foglalta el a 9-ik helyet.
8-ik helyezett: ÁLLATOKTÓL VALÓ RETTEGÉS
A 8-ik helyen volt, gyakoriság szempontjából a zoofóbia. A leggyakoribb állatoktól való félelmet pedig a kutya, kígyó, béka és a pók váltotta ki.
7-ik helyezett: ANYAGI VESZTESÉG MIATTI FÉLELEM
A vártnál kevesebb személynél volt jellemző, hogy a hétköznapi életben a gyakori félelmek közé tartozna az anyagi nehézségekkel való küzdelem. Azon személyek, akik azt vallották, hogy félnek a pénztelenségtől a következő szakmák képviselői voltak: könyvelő, eladó, kisvállalkozó, tanár, egészségügyi dolgozó.
6-ik helyezett: A SZEMÉLYI AUTONÓMIA ELVESZTÉSÉNEK FÉLELME
Az ágyhoz kötöttség, a lebénulás, az önellátó képesség elvesztésének gyakorisága a hatodik helyre került a listán és leginkább a nyugdíjasok és háziasszonyok körére volt jellemző.
5-ik helyezett: EMBEREKTŐL VALÓ FÉLELEM
Azok a félelmek, amelyek egy másik személyhez kötöttek leggyakrabban fiatal 20-30 éves lányokra volt jellemző. Ez a csoport nagymértékben szorong attól, hogy mit gondolnak, mondanak vagy éreznek mások velük kapcsolatban, félnek a manipulációtól, a hűtlenségtől az agresszivitástól.
4-ik helyezett: HALÁLFÉLELEM
A rangsorban a 4-ik helyet a gyakoriság függvényében a halálfélelem foglalja el. Úgy tűnik, hogy sok ember életében jelen van a hétköznapokban is ez az érzés.
3-ik helyezett: A JÖVŐTŐL VALÓ FÉLELEM
A jövőtől való félelem olyan nagyszámú csoportot érintett, hogy a harmadik, bronzérmes helyet foglalja el. Legnagyobb részt a diákok illetve a nyugdíjasok félnek a jövőtől.
2-ik helyezett: BETEGSÉGEKTŐL VALÓ FÉLELEM
A betegségektől való félelem viszi az ezüstérmet a félelmek listáján. Gyakorlatilag minden betegségkategória megjelent az infarktustól a rákos megbetegedésig. A jellemző az 50-60 év közötti életkor.
1. helyezett: MAGÁNY
Az egyedüllét és a magány volt a legerősebb és leggyakrabban előforduló félelem, így ez marad a tanulmányban résztvevők elsőszámú félelme. A magány leginkább a 25-30, illetve az 55-60 éves nőket aggasztja leginkább.
Hogyan kezelhető a félelem?
A kérdőív a továbbiakban kitért a félelemkezelési erőforrásokra is.
- 51 százalékuk abban hisz, hogy önmaga képes megoldani a félelmét. Ezért e személyek különböző technikákhoz folyamodnak félelmük leküzdésére. Ilyen az önkontroll, pozitív gondolkodás, légzési módszerek, vagy csak egyszerűen a félelem figyelmen kívül hagyása, vagy elfojtása.
- 19 százalékuk egy más személy segítségét kérné, mert úgy érzi nem képes egyedül megbirkózni a félelmeivel. Itt a családnak, barátoknak, terapeutáknak jut szerep.
- 30 százalékuk a spiritualitás, az Istenben vagy felsőbb erőben vetett hit, Ima ereje által tud szembenézni félelmeivel és enyhíteni azokat.
Amitől félsz attól nem szabadulsz?
Arra a kérdésre, hogy valaha megtörtént-e hogy valóra váljon a félelme, a megkérdezettek 68 százaléka igennel válaszolt és 38 százalékuk nemmel. Talán napjainkban is érvényes lehet az önmagát beteljesítő jóslat, miszerint amitől félsz attól nem szabadulsz?
Félelem – ki ne ismerné ezt a lebilincselő, mélyről fakadó érzést. A lélektan, az elmegyógyászat, de a legtöbb spirituális tanítás is különös figyelmet fordít erre az érzésre.
Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúly fektetődik az érzelmi intelligenciára, amely az életben való helytállásnak és sikerességnek egyik alapvető kulcsa. Az önismeret, a személyiségfejlesztés a különböző spirituális és energetikai technikák egyre nagyobb teret hódítanak.
Pszichológiai szempontból a félelem úgy határozható meg, mint egy mély, belső nyugtalanság érzés, zaklatottság, amely egy valódi vagy képzelt veszélyre adott reakció. A félelem a veszély állapotának jellemző érzése. Valójában egy túlélési mechanizmus része, ami segít megvédeni az életünket. Ha nem tudok úszni, akkor félek a víztől, mert az veszélyeztetheti az életemet. John B. Watson és munkatársai négy alap érzelemről beszélnek. Ide tartozik a félelem mellett az öröm, a harag és a szomorúság is.
A félelem ráíródik az ember arcára, a szem tágra nyílik, a szemöldök megemelkedik, a száj enyhén kinyílik, a bőr libabőrös lesz, az izzadságmirigyek fokozott működésbe kezdenek, az idegek pattanásig feszülnek.
Amint a fentiekből kitűnik ennek az érzésnek erős hatása van a szervezetre.
Valójában mi történik? Fokozódik a szimpatikus idegrendszer aktivitása, ami neurobiológiai folyamatok sorát indítja el a szervezetben. Ebben a biokémiai folyamatban jelentős szerep jut a stresszhormonoknak és idegimpulzust továbbító anyagoknak (adrenalin, noradrenalin, kortizol).
Az agyunk okolható a félelemért?
A képalkotó és funkcionális vizsgálatok egyre kifinomultabban tudják feltérképezni az agy működését. A funkcionális mágneses rezonancia vizsgálatok a félelem reakcióját az agy temporális lebenyére lokalizálják, pontosabban a mandulamag tevékenysége hozható összefüggésbe ezzel az érzéssel. Ennek az anatómiai képletnek a megbetegedése vagy kiirtása során a tudósok azt tapasztalták, hogy gyakorlatilag szinte teljes mértékben megszűnt a félelem reakciója, míg annak stimulálása egy erőteljes félelemreakcióhoz vezetett.
Az agy nem tesz különbséget a valóság és a képzelet között. Ezt bizonyítja az a kísérlet, amely során a tesztalanyoknak félelmetes képeket mutatva, teljes biztonságban, beindult a félelem reakció a mandulamagban.
A génekben hordozzuk a félelmet?
Más nézőpontok szerint a félelem az élet során egy szükséges és elkerülhetetlen érzés, amely bele van írva a genetikai állományunkba és ösztönszerűen működik.
Az evolucionista elméletek alátámasztják azzal, hogy valójában a legtöbb ösztönös félelmünk azért jelentkezik, mert azok már az őseink számára is félelmek forrása volt. Például a veleszületett félelem a sötétségtől, víztől, magasságtól, vadállatoktól egy őseinktől öröklött érzés.
A félelmet az életünk során tanuljuk meg?
Egy biztos: ha egy gyerek sorozatosan azt látja, hogy a szülők megijednek, vagy félnek valamitől akkor ő is megtanul félni hasonló dolgoktól.
A félelem direkt módon is megtanulható, kondicionálható. Egy autóbaleset után a legtöbb esetben az illető félelemmel reagál, amikor ismét autóval közlekedik.
Összefoglalva elmondható hogy a pszichológia és az idegtudományok a félelmet egy veleszületett ösztönös, természetes reakciónak tekintik, amely szoros összefüggésben van az agy és idegrendszer működésével és az élet során átélt eseményekkel.
A megbetegítő félelem
A pszichiátria ezzel ellentétben a félelem kóros patológiás formáit kutatja és gyógyítja. A szorongás a félelem egy elmosódottabb, tudatosított ok nélküli formája. Ha a félelem elér egy ellenőrizhetetlen erősséget, akkor pánikzavar alakul ki.
Az elmegyógyászat a patológiás, irracionális, kontroll nélküli, megbénító félelmet fóbiának nevezi. A fóbia esetében nem kell, hogy jelen legyen a félelem tárgya, elég egy gondolat, ami rá emlékeztet és, mint egy gyújtózsinór berobbantja az érzést.
Legismertebb irodalomban jegyzett fóbiák: klausztrofóbia (bezártságtól való félelem), agorafóbia (terektől való félelem), arachnofóbia (pókoktól), nictofóbia (sötétségtől), cancerofóbia (rákos megbetegedéstől), tanatofóbia (haláltól való félelem).
A pszichiátria nagy hangsúlyt fektet a személyiségzavarok tanulmányozására, és arra a következtetésre jutott, hogy egyes személyiségjegyekre nagyobb mértékben jellemző a félelem és szorongás. A szorongó-elkerülő típus esetében állandó a félelem jelenléte, és az ilyen személyiség óvakodik az új helyzetektől, mert fél, hogy kiközösítik, megalázzák, leértékelik.
A dependens személyiségjegyek esetében egy patológiás kötődés alakul ki, és ezek az emberek hajlamosak arra, hogy mindent megtegyenek másokért. Ezért félelmük arra irányul, hogy nehogy elveszítsék a másik ember szeretetét és a vele való kapcsolatot.
A kényszeres személyek egy olyan világot építenek maguk köré, amely magas erkölcsi szabályokat követ, mindennek tökéletesnek kell lennie és ezt elvárják másoktól is. Ők attól félnek, hogy nehogy elveszítsék a kontrollt a világuk fölött és minden összedőljön.
Nemcsak a lélektanban és pszichiátriában van jelentősége a félelemnek, hanem a spirituális tanok is sajátos megközelítéssel magyarázzák a félelem érzésének a megnyilvánulását.
A félelem tudatmezeje
A spirituális megközelítést a kvantumfizika legújabb eredményei is megerősítik.
Évtizedek óta ismert, hogy az Univerzum energia. Az érzékszerveinkkel érzékelt fizikai világ ennek az energiának egy sűrűbb rezgésű alacsonyabb vibrációjú megnyilvánulása. De ami számunkra láthatatlan és érzékszerveinkkel nem felfogható az valójában az Univerzum közel 96 százaléka. Egy energiatér, amely információt hordoz, önmagát szabályozni képes, tehát egy élő tudatos tér.
Ennek a tudatos mezőnek a részét képezi az emberi tudat is. Ez alkotja meg a valóság minden dimenzióját (fizikai, mentális, érzelmi, spirituális szinten).
A tudatkutatás kiemelkedő egyénisége, pszichiáter, spirituális tanító David R. Hawkins a félelmet egy alacsony kalibrációjú tudatszintnek tartja, amely a 0-1000 közötti Tudattérképen a 100-as szinten kalibrál. Ebből adódóan ez a tudatszint egy alacsony energiaszint, amely nem az életet támogatja. Aki ebben a tudatmezőben él – a szerző szerint – bármikor és bármivel kapcsolatban félelmet, szorongást érez, mert ez az energia, mint egy előtag rákapcsolódik minden életeseményre. Az ilyen ember folyton retteg. Hawkins szerint csak a tudatszint növelésével érhető el az, hogy kilépjünk ebből az állapotból. Ahogy emelkedik a személy tudatossága a kalibrációs skálán a 200-as értéknél a bátorság, míg az 500-as értéknél a szeretet veszi át a félelem helyét.
Az energetikai testben a harmadik csakrában, a napfonatban lokalizálható leginkább a félelem energiája az energetikai technikában jártas személyek szerint. A félelem esetén ez az energiaközpont egyensúlyát veszíti és rosszul működik.
A félelem egy illúzió?
A keleti tanítások által felismerhetjük azt az igazságot, hogy az elme, illetve a folytonos gondolatok illúziókat szülnek. A félelem is egy ilyen illúzió és szoros kapcsolatba hozható a kognitív, mentális folyamatokkal. Nem egy helyzet hozza létre a félelmet, hanem mindaz, amit beleképzelünk, gondolunk róla, amilyen mentális filmet pörgetünk le az adott történéssel kapcsolatban.
Az ember gyakorta az elmével és a testtel azonosul elhanyagolva a lénye spirituális dimenzióját.
Minden félelem forrása a halálfélelem
A testtel és az anyagi világgal való azonosulás egy olyan életfelfogást alakít ki, amely az életet csak az anyag létezésével kapcsolja össze. Következésképpen a halál által megszűnik az anyag létezni. Az ilyen életszemlélet viszont megszüli a legerősebb félelmet és minden félelem ősét a halálfélelmet.
Az Univerzum „Egy-ségéből” való kiszakadás szüli a különválás illúziója által a „Fél-elemet” azaz a félelmet. Ehhez az Egységhez való visszatérés, a tudatnak a szeretet szintjére való emelése által oltható ki csak a félelem érzése. Mert a félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a szeretet. Ahol szeretet van ott nincs félelem.
A félelem egy aktuális probléma nemcsak egyéni, hanem kollektív szinten is, befolyásolva gondolatainkat, érzéseinket, döntéseinket, cselekedeteinket és sorsunkat. Leggyakrabban mi magunk vagyunk a saját félelmeink megteremtői függetlenül attól, hogy ezt tudatosan vagy nem tudatosan tesszük. Ha sikerül a félelmet felismerni, elfogadni, átminősíteni, akkor a saját életünk is átminősül és ezt csak egy módon érhetjük el – az örök érvényű tanítás által – ”Ismerd meg önmagad…”
Szerző: Dr. Ilyés Zsolt – Filantropikum.com
