Egy orvos gyorsan be kellett menjen a kórházba, mert sürgősségi műtétet kellett végrehajtson. A hívásra azonnal válaszolt, gyorsan átöltözött, és amint belépett a műtő előterébe, a bajba került fiú édesapja üvöltözni kezdett vele.
Miért ilyen későn ért be? Nem tudja, hogy a fiam élete veszélyben van? Nincs magának lelke?
Az orvos elmosolyodott, és ezt mondta:
Nagyon sajnálom, nem voltam bent a kórházban, de ahogy csak tudtam, siettem. Kérem, nyugodjon meg, hogy végezhessem a munkámat.
Hogy én nyugodjak meg? Tudja milyen érzés, mikor a fia van bent abban a teremben? Maga nyugodt lenne, ha a saját gyermeke azért halna meg, mert késett a sebész? – kiabálta az aggódó apa.
Az orvos ismét mosolygott egyet.
Megteszünk mindent, ami tőlünk telik – mondta, majd bement a műtőbe, de még halotta az apa ideges kiáltását: „Könnyű olyankor tanácsot adni, mikor semmi személyes problémád nincsen”.
A pár órás operáció után az orvos elégedetten és mosolyogva jött ki a műtőből.
A fia jól van, az élete nincsen veszélyben – mondta a váróteremben várakozó édesapának. – Ha bármilyen kérdése van, forduljon az asszisztenshez – tette hozzá.
Miért ennyire arrogáns? Még szerettem volna kérdezni pár dolgot, vagy már nem ér rá? – bökte oda az apa.
Az asszisztensnő mindezt végighallgatta, majd könnyes szemmel felvilágosította a dühöngő férfit.
A fia tegnap hunyt el egy közlekedési balesetben. Éppen a temetést intézte, amikor behívtuk, hogy a maga fia életét megmenthesse. Most, hogy ez megtörtént, elment, hogy eltemesse a saját gyermekét – mondta kissé felháborodva az asszisztens.
Tanulság: sose ítélkezzünk valaki felett, anélkül, hogy valóban ismernénk őt, és tudnánk, hogy min megy keresztül.
