Ha szeretjük édesanyánkat, akkor mondjuk most el neki, hogy mennyire nagyszerű, hogy van nekünk, hogy mennyire különleges ember. Öleljük meg, és fejezzük ki az iránta való szeretetünket.
A következőkben Jessica Wolstenhol író, blogger nyílt levelét olvashatjuk, amely azoknak az embereknek szól, akiknek még él az édesanyjuk.
“Kedves barátaim, embertársaim, akiknek még van édesanyjuk!
A rák úgy tört be az életünkbe, mint egy rabló: elvitte a legértékesebbet, az édesanyámat. Mindössze 10 hónapot élt, miután megtudta, hogy beteg.
Sosem gondoltam azt, hogy így fogom elveszíteni édesanyámat, és hogy ilyen hamar. Nem voltam felkészülve erre. A halál úgy rabolta el őt, hogy észre sem vettem, fel sem tudtam fogni, hogy mi történt.
Ma van a születésnapja. De ő már nincs nekem. Már nem tudom kifejezni a hálámat, a szeretetemet iránta, csak gondolatban tudom megköszönni mindazt, amit értem tett. Nincsenek szavak arra, hogy mennyi nagyszerű dologra megtanított, hogy miként legyek jó anya, jó ember, jó társ.
Így, hát kedves barátaim, ha még él édesanyátok, kérlek benneteket, látogassátok meg őt, hanem most, de legalább a jövő héten.
Tegyétek félre a nézeteltéréseket, a haragot, mondjátok el neki személyesen, hogy mennyire szeretitek és mennyire fontos nektek. Fejezzétek ki a hálátokat, az elismeréseteket, majd adjatok egy nagy ölelést neki. Ahogy mindenki, természetesen ő sem tökéletes, de mi sem, a lényeg, hogy fogadjuk el egymást és szeressük, míg van akit. Szakítsunk időt rá, kérdezzük meg, hogy mit csinál.
Én már nem tehetem, de tavaly még megtehettem volna.”
