A gyerekkori tapasztalatok döntő fontossággal bírnak az életedben, és részben ezek formálják a személyiségedet, ezért nagyon fontos, hogy a mentális egészséged érdekében megfelelő figyelmet fordíts ezekre, mert a felnőtt életedre is hatással vannak.
Az alábbiakban 7 olyan jelet ismerhetsz meg, ami boldogtalan gyerekkorra utalhat.
1. Gyakran érzel bűntudatot
Gondolkodjon el most az érzéseiden. Gyakran érzel bűntudatot, még akkor is, ha semmi rosszat nem tettél? Úgy tűnik, ez az érzés követ téged, és árnyékot vet a mindennapjaidra?
A bűntudatot nem szabad magaddal cipelned. Ez egy boldogtalan gyerekkor mellékterméke. Fontos, hogy elengedd ezt az állandó bűntudatot, ami abból fakad, hogy azt hiszed, mindig valami rosszat tettél. Nem tettél semmi rosszat. A tetteid egyszerűen a környezetedre adott válaszok, és akkor a legerőteljesebbek, amikor ösztönösek.
Ha abba tudod hagyni az önvádaskodást, és elkezdesz tápláló környezetet teremteni a lelked mélyén élő gyerek számára, valóban kezdetét veheti a gyógyulás, és nem kell állandóan bizonyítanod magadnak.
Képes leszel lemondani az állandó bűntudatról, ami eddig terhelte a lelkedet.
2. Jobban szereted a magányt
Ez a felismerés gyakran a múltadból és a gyerekkori tapasztalataidból fakad.
A legtöbb ember azt tanácsolja, hogy az egészséges életmód részeként keressük a társaságot és építsünk kapcsolatokat. Ennek ellenére azoknak, akiknek boldogtalan gyerekkoruk volt, ez nem mindig könnyű feladat.
A magány iránti vágy abból fakadhat, hogy megvédd magad a sérelmektől és csalódásoktól. Fogadd el a magányt. Ne tekintsd a gyengeség jelének vagy szégyellnivalónak. Ehelyett ismerd fel annak, ami: védekezési mechanizmusnak. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen vissza kellene vonulnod, hanem azt, hogy meg kell találnod az egyensúlyt. Ne helyezz magadra túl nagy nyomást, és ne kényszerítsd magadat olyan helyzetekbe, amiket kényelmetlennek érzel, de figyelj oda az érzéseidre és a reakcióidra.
Teljesen rendben van, ha néha élvezed az egyedüllétet, máskor pedig társaságra vágysz. Ne stresszelj különösebben emiatt.
3. Önértékelési problémáid vannak
Ezen a területen sokaknak vannak problémái. A magabiztosság gyakran olyan tulajdonságnak tűnik, amellyel egyes emberek természetes módon rendelkeznek. Az igazság azonban az, hogy az önbecsülés olyan dolog, amit tanulnunk kell, és a neveltetés jelentős szerepet játszik benne.
Gyakran kételkedsz az értékedben és a képességeidben? Az alacsony önbecsülés nem a semmiből bukkan fel. Ez a múltbeli tapasztalataid és interakcióid eredménye. Ha meg akarod gyógyítani a múlt sebeit, meg kell értened, hogy nem vagy értéktelen. Egyszerűen csak a régi, be nem gyógyult sebek súlyát cipeled.
Létfontosságú, hogy elengedd a kisebbrendűség illúzióját, amely abból fakad, hogy azt hiszed, kevesebb vagy másoknál. Nem érsz kevesebbet másoknál. Senki más nem határozhatja meg az értékedet, csak te magad, csak hinned kell magadban.
Ha el tudod engedni a külső megerősítés iránti igényt, és elkezded ápolni a saját belső énedet, az önbecsülésed is elkezd megnőni, és már nem lesz szükséged mások jóváhagyására.
4. Nehézségeid vannak az érzelmi intimitás terén
Tény, hogy az érzelmi intimitásra való képességünket nagyban befolyásolják a gyerekkori tapasztalataink. Lehet, hogy kihívást jelent számodra, hogy mély, tartalmas kapcsolatokat alakíts ki másokkal, ami annak a következménye lehet, ha nem volt boldog gyerekkorod, vagy elhanyagoltak.
A szándékaid őszinték, és vágysz a másokkal való közelségre, de amikor a múltbéli sérelmek újra felszínre törnek, azon kaphatod magad, hogy falakat húzol fel magad köré, és ezzel akaratlanul szabotálod a potenciális kapcsolataidat. Lehet, hogy távolságtartóvá válsz, és ezzel összezavarhatsz, esetleg megbánthatsz másokat.
5. Nehezen bízol meg másokban
A bizalmat gyakran természetesnek vesszük, de ez nem mindig ilyen egyszerű. Előfordulhat, hogy gyerekként folyamatosan cserben hagytak azok az emberek, akikre a leginkább számítottál. Megszegték az ígéreteiket, nem feleltek meg bizonyos elvárásoknak, és lassan arra a következtetésre jutottál, hogy csak magadra számíthatsz.
Felnőttként ez a bizalmatlanság hatással van a kapcsolataidra. Még akkor is, ha az emberek a legjobb szándékkal és kedvességgel fordulnak feléd, egy részed mindig arra vár, hogy valami rossz dolog fog történni.
Ahhoz, hogy meggyógyíthasd a múlt sebeit, el kell fogadnod, hogy nem mindenki fog cserbenhagyni, és meg kell tanulnod újra bízni az emberekben.
Az emberek képesek a hűségre és a következetességre, de ezt csak akkor tudhatod meg, ha vállalod a sebezhetőségedet és megnyílsz előttük.
6. Folyamatosan feszült vagy
Azok, akiknek boldogtalan gyerekkoruk volt, gyakran a fokozott éberség állapotában élnek. Ez nemcsak pszichológiai, hanem fizikai reakció is. Ez az úgynevezett „üss vagy fuss reakció”, ami egy vélt vagy valós ártalmas esemény, támadás, vagy a túlélést fenyegető helyzetben jön létre. Azoknál, akik instabil vagy bántalmazó környezetben nőttek fel, ez a válasz gyakran léphetett működésbe, ami állandó feszültségérzetet eredményezhetett.
Ha úgy érzed, állandóan készenlétben kell állnod, először is fontos, hogy megértsd, mi áll ennek a hátterében. A tested és az elméd egyszerűen megpróbálnak megvédeni téged a múltbeli tapasztalatok alapján. Ha tudatában vagy ennek a fokozott éberségi állapotnak, az segíthet felismerni azt a maga teljes valójában: mint a múltadból származó túlélési mechanizmust, ami már nem szolgál téged. Ez a megértés lehet az első lépés a gyógyulás és az egészségesebb reakciók kifejlesztése irányában.
7. Fokozottan empatikus vagy
Az feltételezhetnénk, hogy a boldogtalan környezetben való nevelkedés megkeményíti az ember szívét, így kevésbé lesz érzékeny mások érzéseire. Sokszor azonban ennek épp az ellenkezője történik.
Azok, akiknek boldogtalan gyerekkoruk volt, gyakran fokozottan empatikusak. Ez a fokozott empátia annak az eredménye lehet, hogy túlélési taktikaként megtanultak olvasni másokban.
Ez nem gyengeség, hanem az ellenálló képesség bizonyítéka. Azt jelenti, hogy múltbeli tapasztalataid ellenére is képes vagy mélyen kapcsolódni másokhoz.
Ismerd fel magadban ezt a képességet, és tekintsd ajándéknak, nem pedig tehernek. Ez a megértés növelheti az önbecsülésedet, és arra ösztönözhet, hogy empatikus természetedet magad és a körülötted élők javára használd.
Az emberi érzelmek és viselkedésmódok összetettsége gyakran mélyen a múltbeli tapasztalatokban gyökerezik. Ahhoz, hogy kezdetét vehesse a gyógyulás és a fejlődés folyamata, létfontosságú elfogadni a fájdalmat, és erősséggé alakítani azt. Ez az átalakulás, bár kihívást jelent, döntő szerepet játszik a személyes fejlődésben.
Ugyanakkor fontos megérteni, hogy ez a múlt megértéséről szól, nem pedig a neheztelésről vagy arról, hogy megragadjunk az áldozat szerepében.
Lehet, hogy ez kissé nárcisztikusan hangzik, de az önmagunk iránti szeretetnek prioritást kell élveznie. Önmagad szeretete azt jelenti, hogy elkötelezed magad amellett, aki vagy, megérted a személyiséged különböző aspektusait, és ugyanolyan törődéssel és megértéssel fordulsz önmagad felé, ahogy mások felé is fordulnál.
