Mohamed Bzeek 65 éves, özvegy és az Egyesült Államokban, Los Angelesben él. Több mint 20 éve fogad örökbe gyógyíthatatlan beteg gyerekeket, hogy velük legyen az utolsó pillanataikban.
Mohamed Bzeek líbiai bevándorló, aki 40 évvel ezelőtt telepedett le az Egyesült Államokban, és 1997-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot.
Végstádiumban lévő beteg gyerekeket fogad örökbe, hogy megadja nekik azt a szeretetet, amire szükségük van életük utolsó órájában.
Az elmúlt 20 évben több tucat gyerek került a gondozásába, közülük tízet sajnos el is kellett temetnie.
Mohamed Bzeek annak idején még a feleségével kezdett beteg gyerekeket örökbe fogadni, de miután Dawn elhunyt, a férfi egyedül folytatta a közösen elindított küldetést.
„1995-ben úgy döntöttünk, hogy kórházakban hagyott árvákat fogadunk örökbe, vagy olyan gyerekeket, akiket erőszak és bántalmazás miatt az állam elvett a családjuktól. Azóta 80 gyereket gondoztam, közülük 10-en a karjaimban haltak meg.” – mesélte a férfi.
„Ha valaki felhív minket, és elmondja, hogy egy gyermeknek otthonra van szüksége, csak egyetlen név jut eszünkbe. Mohamed Bzeek az egyetlen, aki ezeket a gyerekeket haza akarja vinni.” – mondja Melissa Testerman, a Szociális Szolgálat örökbefogadó részlegének vezetője.
Az utolsó gyermek, aki átlépte a líbiai bevándorló küszöbét, egy 6 éves kislány, aki rendkívül ritka agykárosodásban szenved. Az epilepsziás rohamokhoz hasonló rohamai vannak, bénák a végtagjai, siket és vak is. De Mohamed úgy szereti, mint a saját gyerekét.
2017-ben a férfinál vastagbélrákot diagnosztizáltak. Ekkor a felesége már nem élt, a fia pedig egy genetikai betegségben (üvegcsont-szindróma) szenved, és törpe termetű, így Mohamednek jórészt egyedül kellett szembenéznie betegségével.
„Nem volt mellettem senki, amikor megkaptam a hírt, és nagyon féltem. Úgy éreztem magam, mint ezek a gyerekek. Akkor arra gondoltam: ha én 62 évesen így félek, mi lehet ezeknek a gyerekeknek a lelkében?” – mondta Mohamed Bzeek.
„A titok az, hogy úgy kell szeretned őket, mintha a sajátjaid volnának. Tudom, hogy betegek. Azt is tudom, hogy meg fognak halni. Így hát mindent megteszek emberként, hogy segítsek nekik, a többit pedig Istenre hagyom.” – tette hozzá a férfi.
