A 17. században a nőknek nem volt lehetőségük arra, hogy saját maguk irányítsák az életüket. A gazdag és szegény nők egyaránt a férfiak tulajdonát képezték, és könnyen áldozatául eshettek egy bántalmazó kapcsolatnak.

Ezeknek a korabeli nőknek soha nem volt könnyű az élete. Gyerekként az apjuk, később pedig a férjük tulajdonát képezték. Mivel nem válhattak el, az egyetlen esetleges kiutat az özvegység jelenthette. És akadtak közöttük olyanok, aki nem is rettentek vissza ettől a megoldástól, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől.

És itt lépett színre Giulia Tofana, a méregkeverő, aki olyan feleségeknek adta el saját készítésű mérgeit, akik meg akarták ölni a férjüket.

A méreg, amit kínált, a Tofana-víz, nadragulyát, ólmot és arzént is tartalmazott. A készítményt női kozmetikumnak álcázva árulta Rómában, Nápolyban és Palermóban.

Használatkor a mérget nem lehetett észrevenni, mert semmilyen illata vagy íze nem volt. A nők férjük ételébe keverték, és az első tünetek egyszerű megfázásra emlékeztettek. A második, harmadik adag után azonban a tünetek súlyosbodtak, a negyedik dózis pedig már halálos volt.

A Tofana-vizet az elhunyt szervezetében sem lehetett kimutatni. A boncolási eredmények szövődményekkel járó influenzát jeleztek.

Idővel azonban fény derült a méregkeverőnő tevékenységére. 1650-ben egy nő megvásárolta a mérget, hogy megszabaduljon a férjétől. Már bele is keverte azt az ételbe, de közben meggondolta magát, és bevallotta a férfinak, mire készült.

A római hatóságok ezután nyomozást indítottak az ügyben, különösen, amikor elterjedt az a szóbeszéd, hogy Giulia Tofana a helyi kutak vizét is megmérgezte.

A vallatások során a nő beismerte tetteit, és azt vallotta, körülbelül 600 férfit mérgezhettek meg az általa készített szerrel. Végül lányával és három alkalmazottjával együtt halálra ítélték, és 1659 júliusában kivégezték.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.