Ferenc pápa, aki hétfőn hunyt el 88 éves korában, a világ egyik legemberközelibb egyházfőjeként vonult be a történelembe. Egyszerű és közvetlen beszédstílusa, valamint élénk humorérzéke miatt nemcsak a hívők, de a nem vallásos emberek körében is rendkívül népszerű volt.
„Amikor imádkozom, néha én is elalszom” – vallotta be mosolyogva 2017-ben egy televíziós interjúban. Ez az őszinte, emberi hangnem jellemezte egész pápaságát – írja a Twice.
2022-ben, egy általános audiencián a Szent Péter téren egy mexikói pap megkérdezte tőle, hogy van a térde. Ferenc pápa mosolyogva így válaszolt: „Tudják, mire van szükségem a térdemnek? Tequilára.”
A híres humorát nemcsak a latin-amerikai kultúrából merítette. Egyik kedvenc vicce a magyar nyelvhez kötődött: „Tudják, miért beszélnek magyarul a Mennyországban? Mert egy örökkévalóság megtanulni.”
Ahogyan az Aleteia portál beszámolt róla, Ferenc pápa még súlyos betegség idején is megőrizte derűjét.
„Még amikor kétoldali tüdőgyulladásban szenvedett, akkor is viccelődött. Azt mondta: »Ne vegyük túl komolyan magunkat. Tudom, hogy vannak, akik halálomat kívánják, de hát, itt vagyok!«” – mesélte róla Elisabetta Pique újságíró a BFMTV-nek februárban.
„A humor alapvető volt számára” – erősítette meg a La Nacion argentin lap vatikáni tudósítója. „Mindig elmondta Szent Tamás imáját, hogy megőrizze a jókedvét (…) és úgy érzem, ezt át is adta mindenkinek. Mindig azt mondta: »Sose veszítsd el a humorérzékedet!«”
Ferenc pápa – polgári nevén Jorge Bergoglio – mindig is különleges kapcsolatot ápolt a humorral. 2024 januárjában megjelent önéletrajzában, a „Remény” című könyvben részletesen ír arról, milyen fontos szerepet játszott az életében a nevetés. Elmondása szerint szülei tanították meg, hogyan találja meg az örömöt és az iróniát a mindennapokban.
„Mindannyiunknak – a testvéreimnek és nekem – az örömre, az egészséges iróniára és a tréfára épülő nevelést adtak” – emlékezik vissza.
A pápa öniróniával is bőven élt, gyakran viccelődött elődein és saját rendjén, a jezsuitákon.
„Az Egyháznak van egy informális viccgyűjteménye, amely rendek, kongregációk és személyiségek szerint oszlik meg (…) A jezsuita-viccek önálló műfajt képviselnek – olyanok, mint Olaszországban a karabinierikről vagy az idís humorban a zsidó anyákról szólók” – írja a könyvben.
Az egyik ilyen történet szerint egy hiú jezsuitát szívműtétre készítettek elő.
A beavatkozás előtt így szólt Istenhez:
„Uram, eljött az én időm?”
„Nem, még legalább negyven évig élsz” – válaszolta Isten.
A megkönnyebbült jezsuita ezután sorra vetette alá magát esztétikai beavatkozásoknak: hajbeültetés, arcfelvarrás, zsírleszívás. Ám amikor kilépett a kórházból, egy autó elütötte, és azonnal meghalt. A Mennyországban, amikor számon kérte halálát, Isten csak ennyit mondott:
„Hoppá, bocsánat – nem ismertelek meg!”
Ferenc pápa szerint az irónia nem csupán másokat, hanem önmagunkat is képes felszabadítani: „Az önirónia erős eszköz arra, hogy legyőzzük a nárcizmus kísértését. A legjobb tanács a tükör előtt: nevess magadon. Jót tesz.”
