A gyász egy rendkívül bonyolult és hosszadalmas folyamat, amit egyénenként mind másképp tapasztalhatunk meg. Azonban mindannyiunk veszteségében egy közös vonás létezik: maga a veszteség, amelynek pokoli érzés tanúja lenni – akár a saját bőrünkön érezzük, akár ha egy szerettünket szenvedni látjuk.
Az élet legnehezebb perceiben sokat számít egy támogató ölelés, a jelenlét, egy jó szó. De a megfelelő szavak megválasztása nagyobb jelentőséggel bír, mint gondolnánk. Íme két dolog, amit mindig kerülj el, ha egy gyászolót próbálsz megvigasztalni – írja a Forbes.com.
1. „Most már jobb helyen van.”
A közhelyeket nagyon szeretjük, főként amikor nincs ötletünk arra, mit is mondhatnánk. Azt gondolhatjuk, az olyan mondatokkal, mint például „az idő minden sebet begyógyít”, „minden okkal történik” vagy „most már egy jobb helyen van” pontosan azt adjuk át a gyászolónak, amire szüksége van. Azonban akár igazak, akár nem, ilyen esetekben az értelmük és a mögöttük rejlő szándék elvész, ráadásul nem is hasznosak.
Egy 2018-as felmérés szerint, a kutatásban részt vevő gyászolók több mint 60%-a részesült már a fentiekhez hasonló „bíztató szavakban”. A legtöbbjük kedvence a „lehetett volna ennél sokkal rosszabb” vagy a „túlleszel majd rajta”.
Ezek a közhelyek sajnos balul sülnek el egy gyászólónál – azt fogja belőle érteni, semmit nem jelent számodra a gyötrelme, amit igenis joga van a maga módján végigszenvedni. Bár a pozitív értelmükre gondolunk, és teljesen jó szándékkal használjuk őket, ezekből egy gyászoló sosem a vigaszt fogja leszűrni!
A legjobb, amit szóvá tehetünk, hogy őszintén együttérzünk vele és elismerjük az érzéseit. Sokkal szebben hangzik a „tudom, mennyire fájdalmas lehet ez neked. Szánj rá annyi időt, amennyire csak szükséged van, és tudd, hogy végig itt vagyok neked”, mint az, hogy „ne aggódj, az idő minden sebet begyógyít”.
Fontos észben tartani, hogy a gyásznak nincs futamideje, mindenki a saját tempójában halad, és ezt tiszteletben kell tartani. És ahelyett, hogy megpróbálnánk kimagyarázni a dolgokat, merthogy „minden okkal történik”, ugye, inkább azt mondjuk egy gyászolónak: „nagyon nehéz értelmet adni egy ilyen dolognak. El sem tudom képzelni, mit érzel, de itt vagyok, hogy meghallgassalak, amikor csak beszélgetni szeretnél róla” – sokkal megnyugtatóbb lesz.
Azt is mondhatjuk: „Nem baj, ha hiányoznak és szomorú vagy, hiszen olyan sokat jelentettek neked, és természetes, hogy azt kívánod, bárcsak még mindig itt lennének” – ezzel teret és időt adunk a gyászolónak a szenvedésében, miközben együttérzést mutatunk felé.
2. „Azt hittem, hogy feldúltabb leszel.”
Elisabeth Kübler-Ross gyászfázismodellje szerint a gyásznak öt szakasza létezik, és ez időrendi sorrendben így halad előre: a tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás. De mivel ez csak egy modell, nem mindenkinél zajlik ebben a menetrendben a folyamat.
Van, aki teljesen összezavarodik – és általában ilyenkor jönnek az olyan megjegyzések, mint „azt hittem, feldúltabb leszel” vagy „úgy tűnik, jól viseled ezt. Biztos minden rendben?” vagy az ellenkezője: „azt hittem, eddig már túltetted magad rajta”, „már x idő eltelt, ideje továbblépni”.
A gyászmodell megalkotója maga is elismerte, a veszteség feldolgozása nem lineáris jellegű. „Nincs tipikus válasz a veszteségre, ahogy nincs tipikus veszteség sem. A gyászunk éppoly egyéni, mint az életünk” – következtetett végül Kübler-Ross. Ez pedig azt jelenti, engedjünk el minden elképzelést, elvárást arról, miként kell egy gyászfolyamatnak kinéznie. Talán mi jobban viseltük/viselnénk, de azok mi vagyunk.
Ne akarjunk határidőt szabni valaki szenvedésének, ehelyett igyekezzünk abban, hogy a biztonságos tér lehessünk számára, ahol a saját ritmusában, a saját feltételei szerint gyászolhat.
Fontos megérteni, a gyász valójában sosem múlik el. Csak hozzászokunk, és aztán újratervezzük az életünket – körülötte. Akkor cselekszünk helyesen, ha nem bíráljuk a gyászolót abban, miként éli meg a veszteségét, annál inkább biztosítjuk őt a támogatásunkról és a jelenlétünkről, ha szüksége lenne ránk.
„Én itt vagyok neked, függetlenül attól, hogy mit érzel vagy hogyan fejezed ki” – ez egy tökéletes mondat, ha a szerettünk gyászol. A kulcs az, hogy tiszteletben tartsuk a gyászát és megnyugtassuk őket abban, hogy nem kell megfelelniük senki elvárásainak ahhoz, hogy méltóak legyenek a támogatásra.
