Március 31-én, az Egyesült Államokban élő Dayna Mager osztott meg egy szívbemarkoló történetet. A bejegyzéshez egy képet is posztolt, amin ő és kilánya, Luella alszanak a gyerekágyban.
“Luellát akkor hagytuk életünkben először egyedül, mikor a férjemmel, Matt-el istentiszteletre mentünk. A tiszteletes egy történetet mesélt el, ami nagyon megrázóan hatott az én törékeny anyai szívemre. A tiszteletes egy ugandai esetről számolt be. Egy újszülött osztályon tett látogatása során több száz csecsemővel találkozott, akik a kiságyukban feküdtek. A tiszteletes legnagyobb döbbenetére néma csend volt az osztályon. Pedig normális esetben az újszülött osztály csecsemősírástól hangos. És mégis, Ugandában több mint száz csecsemő némán hallgatott. Egy pisszenés sem volt. A tiszteletes értetlenül állt a helyzet előtt, ezért meg is kérdezte, hogy mi ez a síri csend.
A nővér így felelt: “Egy hétig mindenik baba sír, órák hosszat. De egy hét után elnémulnak, mivel rájönnek arra, hogy nem jönnek utánuk a szüleik, sem a következő 10 percben, sem a következő 4 órában, talán soha.”
A friss anyai szívem majd megszakadt a fájdalomtól. Szinte össze tudtam volna szedni a padlóról a széthullott szívem darabkáit. És ekkor megfogadtam egy dolgot magamban. Mikor hazaértünk, a mi kis Luellánk már békésen aludt a kiságyában. Ekkor megígértem neki, hogy én mindig elmegyek érte, én mindig ott leszek mellette.
Akkor is, mikor játék közben megsérül, akkor is, mikor először csalódik a szerelemben. Akkor is fogni fogom a kezét, és ha kell közösen sírjuk ki a bánatunkat egymás vállán.”
Az anyuka által megosztott történet futótűzként terjedt az interneten, ha neked is tetszett oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel.
