Ezennel itt és most kijelentem, hogy felmondok, vagy inkább lemondok felnőtt tisztségemből, mivel úgy döntöttem, hogy egy 8 éves szintjén fogok élni, annak minden felelősségével.
Szeretnék a tócsában ugrálni, megmérni annak mélységét egy bottal, majd ha összesároztam magam, a fűbe törlőm a cipőmet.
Egész nap nevetni szeretnék. Azt hinni, hogy az M&M jobb a pénznél, mert meg lehet enni.
Szeretnék a barátaimmal ülni egy nagy fa árnyékában, mikor nagyon meleget süt a nyári nap.
Vissza akarok térni azokba az időkbe, amikor minden egyszerű volt, mikor tanultuk a szorzótáblát, a verseket, vagy épp rajzoltunk. És nem törődtünk semmi mással.
Többé nem szeretnék aggódva ébredni, hanem mosollyal a szám szélén akarom köszönteni a szobám ablakán bekacsintó napot, aki új kalandra hív.
Szeretném ismét azt hinni, hogy a felnőttek becsületesek, igazat mondanak, és mindenki jó.
Újra át akarom élni azt az érzést, amikor úgy tűnt minden lehetséges. A képzeletem szárnyaljon, miközben a kedvenc fagyimat nyalogatom.
Ismét élni szeretnék! Nem akarom többé azt, hogy a napjaim úgy teljenek el, hogy meg kell javíttatnom az autómat, a laptopomat, meg kell küzdenem a munkahelyi stresszel, a pletykákkal, a betegségekkel, a kedves emberek elvesztésével.
Szeretnék újból hinni a szeretetben, az ölelésben, egy jó szóban, az igazságban, a békében, az emberekben.
Szeretnék ismét jókat játszani a házi kedvencekkel.
Tehát, ezennel felmondok! Többé nem vagyok felnőtt! A kocsi kulcsai az asztalon, a számlák befizetve. Kérem vissza a gyerekkor felhőtlen pillanatait, örömeit, érzéseit.
