Aki imádja a virágokat, annak bizonyára ismerősen hangzik a nagyvirágú porcsin megnevezés, hiszen ez a kis növény rendkívüli helyeken képes megtelepedni, és színpompás virágaival feldíszíteni a környéket, az udvart, a teraszokat.
A porcsin rendkívül könnyen alkalmazkodik, szinte bárhová ültethető, és a gondozásával sem kell különösebben foglalkozni, csak napfényre, melegre van szüksége, imádja a száraz, ám jó vízelvezetésű talajt is. A porcsin árnyékos helyen is megtelepszik, de itt már ritkábban fog virágozni, így legideálisabb számára a napsütéses járdaszegélyek, virágágyások, ahol kedvére nyílhat.
A porcsin Dél-Amerikából származik, és mintegy 300 éve került Európába, ahol igencsak közkedvelt díszvirággá nőtte ki magát, hiszen ciklámen, vörös, narancssárga, sárga, rózsaszín, fehér, lila virágmezőt képez, amitől a legtöbb ember lélegzete is eláll.
A gondozását nem kell túlzásba vinni, és öntözni sem kell gyakran, mivel a túl sok víz nem tesz jót neki. A porcsin tavasztól késő őszig virágzik. Szabad földbe, de akár cserépbe is lehet ültetni. Egyszerűen a magokat el kell szórni kora tavasszal (április-május), így már júniusban fejlődésnek indulnak a növények. Ősszel a szél elhordja a magokat, így a porcsin gondoskodik saját maga újraültetéséről. Azonban a kis palánták nem szeretik annyira, ha átültetik őket.
Kevesen tudják, hogy a porcsin gyógynövény is, hiszen a levelei, valamint a magjai fogyaszthatók, nyersen, szárítva, vagy akár savanyítva is, elsősorban a torokfájást lehet enyhíteni vele.
