A Stanford egyetem kutatói rájöttek, hogy egy bizonyos fajta hangya képes adott mértékű sávszélességen kommunikálni, akár párhuzamosan több hangyával is. A tudósok “anternet”-nek nevezték el a képességet, amely az angol ant (hangya) és az internet (világháló, azaz hangyaháló)szó összetételéből született.

Deborah Gordon, az egyetem biológia szakos professzora, 20 éve tanulmányozza a hangyákat, de amikor erre kezdett rájönni, bevonta kutatásaiba Balaji Prabhakar professzort is. Közösen sikerült bebizonyítaniuk, hogy a hangyák egy IP címnek megfelelő, személyre szabott, egyedi kémiai címet birtokolnak, és ennek segítségével tudnak csak csatlakozni a rendszerhez.
Ha nem is tényleges internetezésről van szó a hangyák esetében, az mégiscsak érdekes, hogy magát, a sávszéllességeket szabályozó TCP (Transmission Control Protocol, adatátviteli protokoll) algoritmust évmilliók óta felhasználják, és egy igen hatékony kommunikációs rendszer birtokában vannak – kémiai szinten.
A tudósok csak sajnálhatják, hogy ezt az eredményt nem 1970 előtt fedezték fel, mert igazán nagy hatással lehetett volna az akkori, gyerekcipőben járó internetes háló fejlődésére. Ebből az okból kifolyólag szükségesnek látják tovább kutatni a természet és az állatvilág magatartását, mely nyilván csak jótékony hatással lehet a jövőbeli technológiákra nézve.