Megható beszámolók olyan személyektől, akik átestek már kemoterápiás kezelésen!
A rák napjainkban az egyik leggyakoribb betegség, van akinek sikerül leküzdenie, és van, akinek nem! Borzasztónak tűnhet a diagnózis, de hidd el, van remény, és nem jelenti azt, hogy az életnek itt és most, ebben a percben vége.
A leginkább alkalmazott kezelési típus a kemoterápia, és bármennyire is nehezen viseli egy legyengült szervezet, mégis sok embernek adott új esélyt az életre. A kezelés, amint az alábbi ráktúlélők beszámolóiból is kiderül, sokszor elviselhetetlennek tűnő és nagyon intenzív mellékhatásokkal jár.
Emberek a Reddit közösségi oldalon vallottak a kemoterápiás kezeléseikről, innen szemezgettünk párat!
1. vallomás
“Szörnyű volt, kb. négy hónapig semminek nem éreztem az ízét, teljesen elvesztettem az ízlelésem, olyan volt, mintha műanyagot ennék. Régen imádtam a pizzát, de most egy szeletet sem tudtam legyúrni. Egyetlen dolog, ami lement a torkomon az a leves volt, de annak sem éreztem a ízét. Több, mint tíz kilót fogytam hirtelen, és minden erőm elment.”
2. vallomás
“Nagy változáson mentem át, amikor mellrákkal diagnosztizáltak. Kétféle kemoterápiás kezelést kaptam. Az első nem is volt olyan rossz, valójában úgy éreztem magam, mintha másnapos lennék egy kis influenzával keverve. Ezután viszont négy hónapon keresztül kaptam a második terápiás kezelést, ami maga volt a pokol. A kezelés utáni 48-72 órában úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy teherautó, alig léteztem, agonizáló állapotban voltam.”
3. vallomás
“Mindenki szervezete másképp viseli a kemot, nincs egy általános tünet, ami jellemző lenne minden esetben. Múlt ősszel volt hat éve, hogy lejártak a kemoterápiás kezeléseim. Emlékszem néha annyira erőtlen voltam, hogy nem tudtam elvonszolni magam öt méterre a fürdőszobába. Fáradt voltam, rázott a hideg, nem volt étvágyam, de nem is éreztem az ízeket, zsibbadtam mindenütt, és az agyamban állandóan csak egy nagy köd volt.”
4. vallomás
“21 éves koromban húgyhólyagrákkal diagnosztizáltak számos áttéten és kezelésen vagyok túl, míg mostanra 28 éves koromra tünetmentesnek mondhatom magam. Az egész életem romokban volt abban az időszakban, a testi és lelki egészségem, az önértékelésem, a termékenységem, az élni akarásom mind a nullával egyenlő szintre került. Depressziós és szorongó lettem, nem akartam élni tovább. Végül aztán jó irányba terelődött az életem, nővér lettem, és így külső szemlélőként is sikerült megértenem ezt a kegyetlen betegséget. Régen nagyon rettegtem, és félelmetesnek tűntek a kezelések, de most már jobban belelátok, hogy mi hogyan működik.”
5. vallomás
“Három hete vagyok túl az utolsó kemón. Ez egy hihetetlenül furcsa kezelés, beszélni is alig lehet róla. Csak az tudja, hogy mi az, aki maga is átélte. Gyógyultnak mondhatom magam, de állandó rettegésben élek, hogy mikor jön újra elő a betegség. Türelmes és megértő kell legyek önmagammal, hogy visszanyerjem az egyensúlyom. Meg kell találnom az önmagamhoz vezető utat, mindenkinek erre lenne szüksége.”
6. vallomás
“Jelenleg a hetedik, vagy nyolcadik kemoterápiás kezelést kapom. Sokat vagyok egyedül, és ez nagyon nehéz, hiszen állandóan van időm gondolkozni. Nem értem, hogy mi történt az életemmel. Álmaim munkahelyén dolgoztam, egy csodálatos városban éltem, és most mindezt ott kellett hagynom, hogy kemoterápiás kezelésekkel töltsem az időt. Dühös vagyok és keserű, úgy érzem soha nem lesz vége ennek az egésznek!”
7. vallomás
“A kemo tulajdonképp mindenkit másképp érint, függ a betegség típusától, súlyosságától, és az ember fizikai-lelki tűrőképességétől is. Elvesztettem a hajam, és olyan, mintha nem lennének ízlelőbimbóim. Ha lehet ilyet mondani, a jó az volt, hogy csak a hajam hullott ki, a szemöldököm, és a szempillám nem. Ha agyonfűszerezem, és sózom az ételeket, akkor érzek valami halvány ízt esetleg. Állandóan fáradt és álmos voltam, és annak ellenére, hogy aludtam, nem nyertem vissza az energiám. Régen szerettem olvasni, de a kezelés alatt nagyon nehezemre esett, és már a filmek sem kötötték le a figyelmem. A kemo után következő három nap volt a legborzasztóbb, arra sem volt energiám, hogy levegőt vegyek.”
Ha te is átestél a kemoterápián, és elmondanád történeted anonimként, kérlek írd meg nekünk az info(kukac)filantropikum.com címen.
