„Annyi éven keresztül óvatosan lépkedtem a tojáshéjon, anélkül, hogy ki mertem volna mondani vagy meg mertem volna tenni azt, ami helyes. Egy nap viszont úgy gondoltam, most már elég, és mindent rájuk zúdítottam. Az összetört tojáshéj mélyen a talpamba mart, ahogyan elsétáltam… de ez a fájdalom volt a legcsodálatosabb, amit valaha éreztem.” – S.L. Heaton.
Túl régóta félsz attól, hogy kimond, amit valóban gondolsz, vagy felvállald önmagad úgy, ahogy vagy? Valahol az életed folyamán megalkottad önmagadról azt a véleményt, mely szerint nem számítasz másoknak, és csak egy idegesítő valaki vagy. De ahhoz, hogy ez a negatív önkép kialakuljon rólad, kellett valaminek történnie veled!
Lehet, hogy átvertek, vagy hátba támadtak, de az is lehet, hogy a szégyen és a bűntudat áll a háttérben. Lényegtelen, hogy mi váltotta ki belőled ezt a téves hitet, de folyamatosan megvonod magadtól a békét, a boldogságot és azt, hogy önfeledten önmagad tudj lenni.
Amikor ennyire nem vagy tisztában a saját értékeiddel, akkor hozod a legrosszabb döntéseket. Olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akikhez közöd sem szabadna legyen, és ezek az emberek ki is használnak, elveszik még azt a megmaradt önszeretetedet is ami még pislákol benned. Elhitetik veled, hogy szükségük van rád, és te ezen felbuzdulva, hogy végre számítasz valakinek, mindenedet odaadod, és mire észbe kapsz már mások összetört tojáshéjain sétálsz. Rá kell jönnöd, hogy ez így nem mehet tovább!
Olyas valakit érdemelsz, aki hajlandó adni, aki nem csak megszerzi, ami neki kell és tovább áll, hanem szívből ad neked dolgokat. Megérdemled, hogy kifogások nélkül önmagad lehess a bőrödben. Ha valami zavar jogod van ahhoz, hogy ennek hangot adj és kimutasd véleményed!
Megérdemled, hogy téged is meghallgassanak. Majd egy nap, amikor felismered az értékeidet és nem hagyod, hogy mások irányítsanak érezni fogod, hogy a válladról több kilós terhek kerülnek le, és fellélegzel…
El fog majd tűnni a kínzó feszültség, ami napról napra belülről emésztett fel, a nyomás megsemmisül, ami a hátizmaidat sanyargatta. Éjjel nem sírással fogod álomba ringatni magad, hanem mosollyal az arcodon hajtod párnádra a fejed, azért mert rájössz, hogy a világon senki sem jogosult arra, hogy elítéljen, becsmérelje. Ekkor találsz rá a saját biztonságodra.
Attól válsz szabaddá, ha önmagad mersz lenni, ezért találj magadra! Az élet túl rövid ahhoz, hogy rágörcsöljünk a dolgokra. Nyílj ki és légy mások számára is egy pislákoló fény a hétköznapok homályában, inspirálj és inspirálódj.
Tudatosítsd, hogy senki sem irányíthat, manipulálhat, vagy használhat ki többé. Saját választásaidért vállald a felelősséget, és akkor megállíthatatlanná válsz. Azzal foglalkozz, ami boldoggá tesz, és ha életed ezek szerint éled egyszer csak észre fogod venni, hogy a világ is megváltozott körülötted. Meg fognak jelenni azok az emberek, akik jó irányba alakítják az életed és kölcsönösen fognak adni és elvenni.
Ne hagyd magad elvérezni mások tojáshéjain, egyesével távolítsd el a talpadba fúródott tojáshéjakat, és lépj tovább a kompromisszumokkal, bátorsággal, szeretettel és hittel teli útra. A sebeidet pedig ne akard eltüntetni, mert azok fognak emlékeztetni arra az útra, amelyre soha többet nem szabad lépned!
