Igen, édesanya vagyok, és képzeljétek, tisztaságot tudok tartani a lakásban.
Mindenfele csak ezt hallom, hogy ha odahaza rendetlenség van, akkor az jó, mert boldog a család, hiszen ez azt jelenti, hogy gyerekeink vannak, akik az élet ajándékai. És ott, ahol rend és tisztaság van, bizonyára egy unatkozó háziasszony él. És ez nagyon elszomorít.
Igen, talán tisztaságmániás vagyok, és azt is elismerem, hogy a gyerekeim képesek nyugodtan aludni a szobájukban, miközben én a nappaliban porszívózok. A gyerekeim tudják, hogy játszás után rendet kell rakniuk, mert különben nem mehetnek ki az udvarra, vagy nem találkozhatnak a barátaikkal.
A gyerekeim egy rendezett és tiszta házban laknak, amelyben mindannyian boldogok vagyunk. Intelligensek, kíváncsiak a világra, amelyben élnek.
Azt viszont bevallom, hogy egyáltalán nem vagyok tökéletes anya. De ki az? De igyekszem a legjobb lenni, és van amikor sikerül, van amikor nem, viszont mindent megteszek azért, hogy boldog és elégedett legyek az életben. Nagypapám úgy tartotta: “Ha egy családban az édesanya nem boldog, akkor senki sem boldog.” És szerintem igaza volt.
Számomra az jelent boldogságot, ha mindent rendben tartok, a fűszereim ábécé sorrendben sorakoznak a polcon. Szeretem a tisztaságot, a frissességet, és szeretek takarítani is.
De nem ítélkezem senki fölött. Tudom, hogy rendet tartani nem egyszerű, hiszen a két éves kislányom szerintem a világon a legnagyobb felfordulást képes végrehajtani. Bizony, ő a rendetlenség szuperhősnője.
Gyerekkoromban mindig a rendre törekedtem, nem hagytam magam után rumlit sehol. Mikor anya lettem, még erősebb késztetést éreztem, hogy tisztaság legyen az otthonomban.
És elnézést kérek azoktól az édesanyáktól, akik rendetlenségben élnek, de el kell mondanom, hogy én boldog vagyok, hogy odahaza rendet tudok tartani!
