A következő történet igazából az összes szülőről és az összes gyerekről szól. A szülők mindent megtesznek csemetéjükért, még az életüket is képesek feláldozni, cserében csak némi törődést, szeretetet várnak a gyerkőcöktől. Íme, a történtet.
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» A nő kíváncsiságból vásárolt egy DNS-tesztet magának és az apjának, de az eredmény megrázó hatással volt a családra
» A buddhizmus szerint ezt a 10 dolgot a lehető leghamarabb törölnöd kellene az életedből!
» Személyiségteszt: fontos dolgot árul el rólad az, ahogyan a hüvelykujjaidat tartod, amikor a kezeidet összefogod
“Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy almafa. Egy kisfiú pedig minden nap szeretett a társaságában lenni, miközben játszott. Felmászott rá, árnyékában aludt egy jót. Szerette az almafát, és az almafa is szerette őt.
Az idő közben telt-múlt. A kisfiú felnőtt, és már nem játszadozott az almafa közelében. Egy nap viszont mégis felkereste az almafát. Szomorúnak tűnt.
– Gyere, játszunk egyet – szólt az almafa.
– Már nem vagyok gyerek, nem játszok fák körül – mondta, majd hozzátette: – Szeretnék egy menő cipőt venni, de nincs pénzem rá.
– Gyere, szedd le az összes almámat, ha eladod azokat, lesz pénzed.
A fiú fellelkesedett, leszedte az összes almát, és boldogan elment. Nem nézett hátra, nem köszönte meg a fának a gyümölcsöket. Az almafa elszomorodott.
Egy napon a fiú ismét visszatért az almafához, aki nagyon megörült.
– Gyerek, játszunk egy jót – szólt oda.
– Nincs időm nekem a játékra, dolgoznom kell, mert el kell tartanom a családomat. De hamarosan nem lesz ahol laknunk. Tudsz segíteni?
– Sajnos nekem nincs házam, amit neked tudnék adni, de levághatod az ágaimat, amiből majd építhetsz magadnak egyet.
A férfivá vált fiú megörült a lehetőségnek, a fa összes ágát levágta, majd elsietett. A fa, kopáron, szomorúan nézett maga elé.
Egy nyári napon ismét feltűnt az idősödő férfi. A fa megörül, hívta játszani.
– Nem tudok játszani, érzem, hogy öregszem, de még szeretnék utazni a világban, lazítani kicsit. Nincs egy bárkád, amit nekem tudnál adni?
– Bárkám ugyan nincs, de itt van a törzsem, vidd el, és készíts bárkát – mondta az almafa.
A férfi azonnal kivágta a törzset, és ment is. Sok évig arra fele sem járt, nem érdekelte, hogy mi van a vén almafával.
Évek múltan azonban ismét találkoztak.
– Sajnálom fiam, de nincs semmim, amit neked adhatnék. Nincsenek almáim – szólt a fa.
– Nekem meg nincsenek fogaim, amivel megehetnék egyet – szólt a megöregedett férfi.
– Törzsem sincs, amire felmászhatnál…
– Nem is tudnék, mert nagyon öreg vagyok már ahhoz…
– Semmim sincs, csak a haldokló gyökereim maradtak – közölte a fa.
– Nem kell sok már nekem, csak egy hely, ahol megpihenhetek.
– Akkor megteheted a vén gyökereimen, ez a legjobb hely számodra. Gyere, ülj ide mellém – szólt az almafa.
Az idős férfi lefeküdt a fa gyökereire, közben szeméből pár könnycsepp gurult le.
___________________________
Ez a történet mindenkiről szól. A fa olyan, mint egy szülő. Mikor kicsik voltunk szerettünk a szüleinkkel játszani, aztán felnőttük és elhagyjuk őket. Csak akkor térünk vissza hozzájuk, amikor szükségünk van rájuk. Bármi is történjen, amikor szükségünk van, mindig ott vannak nekünk.
Lehet azt gondolod, hogy a gyerek hidegen és nyersen bánik az almafával, de legtöbben mi is így bánunk a szüleinkkel. Kiaknázzuk a jóságukat, és csak akkor vesszük észre, hogy mit jelentenek nekünk, amikor már túl késő.Szeresd a szüleidet, addig, ameddig melletted vannak.
