Elbrus Gogichaev a Szpecnaz, vagyis az orosz hadsereg különleges alakulatának katonája volt, és 2004-ben megmentett egy alig néhány hónapos kislányt egy terrortámadás során. A története az egész világot meghatotta.
A beszláni túszdráma vagy beszláni vérengzés Oroszország történetének egyik legsúlyosabb terrorcselekménye volt, ami 2004. szeptember 1-jén kezdődött az Észak-Oszétiában fekvő Beszlán 1. számú iskolájában.
Tucatnyi fegyveres csecsen támadó rohamozta meg az iskolát, és több mint 1100 túszt ejtettek, köztük több mint 750 gyereket. Éppen aznap kezdődött a tanév, ezért a gyerekek és a rokonaik összegyűltek az ünnepségre.
A túszdráma két és fél napon át tartott, és a történet legvéresebb fejezete éppen annak vége volt.
A túszejtés első két napjában csak néhány embert öltek meg. Az utolsó napon azonban, szeptember 3-án, amikor a biztonsági erők megostromolták az elfoglalt épületet, több száz ember halt meg, a többségük gyerek – írja a Mirror.
Összesen 334 túsz (ebből 186 gyerek) vesztette életét, ezen kívül több százan megsérültek. Ugyanakkor a tűzharcokban 32 terrorista is meghalt.
Elbrus, a katona, aki megmentett egy kislányt a terroristák kezéből
A beszláni vérengzés után a nemzetközi lapok hasábjain megjelent egy katona képe, aki egy néhány hónapos csecsemőt tartott a kezében.
A férfi neve Elbrus Gogichaev volt. A Szpecnaz különleges osztag katonája volt, és részt vett a túszok kiszabadításában.
A kislányt Alyona Tskaevának hívták, és a terrortámadás idején mindössze 6 hónapos volt. Alyona édesanyja, Fatima, három gyerekével együtt a túszok között volt.
A túszdráma második napján a terroristák úgy döntöttek, hogy elengedik a csecsemőket.
Bár fennállt a veszélye annak, hogy az egész csak csapda, Elbrus egy pillanatig sem habozott, és felajánlotta, hogy átveszi a kislányt közvetlenül az édesanyja karjából.
Ezután Fatima visszarohant az épületbe, ahol a másik két gyerek várta, a 3 éves Makharbek és a 6 éves Kristina, aki akkor kezdte volna el az iskolát.
Amikor nem sokkal később megkezdődött a terroristák és a katonaság közötti fegyveres összecsapás, és a támadók elkezdték megölni a túszokat, Fatimának sikerült kidobni a kis Makharbeket egy ablakon, és ezzel megmentette az életét.
Fatima és Kristina azonban életüket vesztették a tűzharcokban.
17 év után újra találkoztak
Alyonát és Makharbeket özvegyen maradt édesapjuk nevelte fel. A túszdráma után Elbrus egy darabig még tartotta a kapcsolatot a családdal, de amikor visszavonult a hadseregtől, eltávolodtak egymástól.
A férfi barátai elmondták, hogy Elbrust nagyon megrázták a történtek, depresszióval és álmatlansággal küzdött, és folyton a kislány sorsa miatt aggódott.
17 évvel a tragédia után Alyona befejezte az iskolát, és azt szerette volna, ha Elbrus nagybácsi – ahogy ő nevezte a katonát, aki megmentette őt – részt venne az ünnepségen.
Az egykori katona boldog volt, amikor megkapta a meghívót, és alig várta, hogy újra láthassa a lányt, bár tartott tőle, hogy a találkozás felidézheti a túszdráma borzalmas emlékeit.
Találkoztak és megölelték egymást az iskola kapujában, és, bár nem akartak interjút adni az újságíróknak, a jelenlévők elcsíptek néhány szót, amit Elbrus a lányhoz intézett: „Minden rendben lesz!”
