A Chen névre hallgató kisfiú még alig töltötte be az 5. életévét, amikor az orvosok szörnyű betegséget állapítottak meg nála: agydaganata alakult ki. Az édesanyának, Zhou-nak ideje sem volt felfogni, hogy mi történik a kisfiával, hiszen pár hónap múlva egy újabb tragikus hírt közöltek vele, miszerint az asszonynál gyógyíthatatlan vesebetegséget fedeztek fel.
Anya és kisfia két évig voltak kórházban, a nőnek rendszeresen dialízisre kellett járnia, a kis Chen pedig állandó orvosi felügyeletre szorult. A szakemberek reménykedtek abban, hogy a kisfiú egészsége javulni fog, de az agresszív agytumor egyre csak erősödött. A végére már Chen elvesztette a látását és le is bénult.
Időközben az édesanya állapota is romlani kezdett. Egy nap az orvosok félrehívták Zhou anyját, Lu-t, akivel közölték, hogy lányát sürgősen meg kell operálni, hogy esélye maradjon a túlélésre.
„Azt mondták nekem, hogy az unokám meg fog halni, de a veséje segíthet az édesanyján, és Chen rajta kívül még két életet is meg tud menteni” – mondta a nagymama.
Zhou nem egyezett bele abba, hogy fia veséjét beültessék neki, az egészről egyáltalán nem is akart hallani.
A kisfiú azonban egyik nap felfigyelt kettejük beszélgetésére, így arra kérte anyját, hogy fogadja el a veséjét.
„Meg szeretném menteni az életedet” – mondta a beteg kisfiú.
Az anya ekkor sem akart beleegyezni, de az orvosoknak később sikerült meggyőzniük, a fia rövid időn belül már nem lesz életben, de őt még megmentheti. Zhou nehezen, de végül belement abba, hogy fia veséjét megkaphassa, ezzel is ragaszkodva gyermekéhez, akinek egy része ezáltal továbbélhet benne.
Pár nap múlva a kicsi elment. Mielőtt szerveit az orvosok kiműtötték volna, imát mondtak lelki üdvéért. Zhen műtéte sikerült és csodával határos módon teljesen felépült.