Mindenki ismeri a gyertyát, amely fényt ad, bevilágítva a legsötétebb helyeket is. A gyertya célja, hogy égjen, hogy fényével beragyogja az emberek életét.
Az emberi lélek sokban hasonlít a gyertyáéhoz. Az emberi lélek fénye nem más, mint az imádság. Az a lélek, amely fohászkodik a Teremtőhöz, az Univerzumhoz, az világít, beragyogja a lakást, a környéket.
A kioltott gyertya meghal, elveszti funkcióját, így az a lélek is, amely nem imádkozik, egyszerűen nem él.
Gyújts meg egy gyertyát, és figyeld meg, hogy hogyan ég. Csendben, békében, hang nélkül, nem vonzza magára a figyelmet, hanem visszafogottan teszi a dolgát. Az imádkozó lélek is békében önmagával, alázatosan árasztja a fényt, amely akkor a legerősebb, mikor létrejön a kapcsolat a Teremtővel.
Egy meggyújtott gyertya fényt és meleget áraszt, amelyből másoknak is jut. Egy imádkozó lélek is fényt és szeretetet áraszt, aki azért fohászkodik, hogy másoknak jó legyen.
Ezért ne feledkezz meg az imádkozásról, a háláról, köszönd meg minden este a Teremtőnek, hogy életed kaptál Tőle.
