A következő internetes bejegyzés futótűzként terjedt el a világhálón: „A barátomat lelőtték, az éjszaka meghalt. Egy olyan férfi volt, akinek mindig mosoly ült a szája szélén. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy nincs már többé közöttünk”.
Ekkor döntött úgy egy idős férfi, hogy vigasztalásként kifejti gondolatait, és ezt az őszinte választ írta.
„Nézd, én már öreg vagyok, ami azt jelenti, hogy tudom azt, hogy mit jelent embereket elveszíteni, olyanokat, akiket szerettem. Itt hagytak a legjobb barátaim, ismerősem, munkatársaim, a szüleim, a nagyszüleim, rokonaim, egykori tanáraim és mentoraim, osztálytársain, szomszédjaim, és még nagyok sokan. Utódom nincs, ezért nem tudom, hogy milyen érzés az, ha valaki a gyerekét veszíti el. Idővel az ember hozzászokik, hogy a környezetéből eltűnnek a barátai, szerettei. De én, most sem tudtam ezt megszokni.
Mikor valaki meghal, úgy érzem, hogy egy darab belőlem is megsemmisül. Ezek a lelki sebhelyek mindig is azokra emlékeztetnek, akiket nagyon szerettem. Minél mélyebb a sebhely, annál fontosabb volt számomra az illető. A sebhelyek az életről tanúskodnak, a szeretet bizonyítékai, és a gyógyulás jelképe is, mivel tudjuk, hogy a fizikai sebek egyszer begyógyulnak, és az életünk folyatódhat.
Ami a fájdalmat illeti, rá fogsz jönni arra, hogy hullámokban fog elérni. Mikor a hajó süllyedni kezd, te megfulladsz…a hajótest darabjai a víz felszínén lebegnek, az elsüllyedt hajóra fognak emlékeztetni, a legjobb pillanatokra, a legkedvesebb emlékekre. De ez már nincs többé, csak a lebegés marad.
Kezdetben a hullámok 100 méter magasan fognak átcsapni a fejed fölött, és könyörtelenül lenyomnak a mélybe. Az óriási hullámok tíz másodpercenként forgatják fel az életedet, a lelkedet, az érzelmeidet. De ennek ellenére mégis képes leszel lélegzethez jutni.
Akárhányszor eszedbe jut valami, ami a számodra kedves emberre emlékeztet, a hullámok elsodornak. De tudd azt, hogy a hullámzások között ott rejtőzik az élet. Idővel már nem lesznek olyan magasak, nem fognak olyan erővel lecsapni. És idővel megtanulsz a felszínre törni, levegőhöz jutni az örvénylő mélységből.”
Jobb, ha tudod: a hullámok sosem fognak elmúlni, mindig követni fognak, és a végén már nem is szeretnéd, hogy végleg megszűnjenek. Megtanulod, hogy miként lehet túlélni azokat és ez a legfontosabb.”
