Jessica Davis nyolcadik osztályos korában, 2009-ben veszítette el édesapját amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS), ami az izmok fokozatos sorvadásához vezet. Így amikor 2022 áprilisában úgy döntött, hogy férjhez megy, el kellett döntenie, ki kíséri őt az oltár elé. Végül orvosát és barátját, Dr. Alex Yut kérte fel erre a megtisztelő feladatra.
Davis akkor ismerkedett meg Yuval, amikor elsőéves egyetemista korában agydaganatot diagnosztizáltak nála. Yu a pittsburgi Allegheny Health Network idegsebészeti alelnöke, aki az elmúlt nyolc évben végig támogatta a nőt, miközben a betegséggel küzdött.
Davisnél nem rákos jellegű agyhártyadaganatot (meningeoma) diagnosztizáltak, és ekkor lépett a képbe Dr. Yu, hogy kidolgozzanak egy kezelési tervet. Az orvos az első perctől kezdve optimista volt, és ez Davist is megnyugtatta.
Végül műtéttel távolították el a daganatot, és a műtét után Davis félévente elutazott Pittsburgh-be MRI-vizsgálatra, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy a betegség nem tért vissza.
Látogatásai során a nő viccesen többször is utalt arra, hogy ha valaha férjhez menne, megkérné az orvost, hogy vezesse őt oltár elé, amire Dr. Yu azt felelte, hogy természetesen megtenné, de akkor még egyikük sem gondolta komolyan a dolgot.
„Valószínűleg azt gondolta, hogy soha nem megyek férjhez. Szinte bárki ezt mondta volna, aki ismert engem, mert nagyon független vagyok” – magyarázta Davis.
Amikor hat évvel később mégis úgy döntött, hogy férjhez megy mostani férjéhez, Robbie Davishez, nem volt biztos benne, hogy az orvos még emlékszik a félig-meddig vicces ajánlatra.
„Azon gondolkoztam, hogy kérdezhetném meg tőle. Attól féltem, hogy zavarban leszek, mert mi van, ha nemet mond? Aztán mégis megkérdeztem, és azt mondta: Istenem, azt hittem, hogy már elfelejtetted!” – mesélte Davis, hozzátéve, hogy úgy érezte, egy álom vált valóra, amikor az orvos igent mondott.
Yu azt mondta, nagy megtiszteltetés, hogy megteheti ezt valakiért. „Emlékeztet arra, hogy az életnek nyilvánvalóan célja van… És az én célom az volt, hogy vigyázzak rá, és oltár elé kísérjem.”
Ugyanakkor azt is bevallotta, hogy eléggé izgult a nagy pillanat előtt.
„Még soha, senkit nem kísértem oltár elé. Ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor az ember megtapasztalja az érzelmek széles skáláját. Hálás vagy, szeretetet érzel, aztán egy ponton az jut eszedbe, hogy nem botolhatunk meg, nem eshetünk el” – mondta.
Davis abban a reményben osztotta meg történetét, hogy másokat is kitartásra ösztönözhet vele. „Ha továbbra is a múltra koncentrálsz, soha nem leszel boldog. A múlt mindig a részed lesz. De nehéz boldognak lenni, ha csak a negatívumokra koncentrálsz” – mondta.
