Sokan kérdezik, etethetnek-e kutyájukkal csontot, és ha igen, mikor és mennyit, milyen rendszerességgel. Akadnak, akik ellenzik, és vannak, akik mellette szólnak. A túl kevés ugyanolyan rossz, mint a túl sok. Mint mindennek, kedvenceink csonttal való etetésének is megvannak az előnyei és a hátrányai.
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» A nő kíváncsiságból vásárolt egy DNS-tesztet magának és az apjának, de az eredmény megrázó hatással volt a családra
» A buddhizmus szerint ezt a 10 dolgot a lehető leghamarabb törölnöd kellene az életedből!
» Személyiségteszt: fontos dolgot árul el rólad az, ahogyan a hüvelykujjaidat tartod, amikor a kezeidet összefogod
A kutya – akárcsak a macska – húsevő-ragadozó (carnivora), tehát táplálékát nem kifilézve, hanem szőröstől-bőröstől (csontokkal együtt) kebelezi be. A csontok kalcium- és foszfortartalmára az állatnak szüksége van saját életfolyamataihoz, a megfelelő szilárdságú csontok felépítéséhez. A kalcium és a foszfor felszívódásához ugyanakkor nélkülözhetetlen a D-vitamin, amelynek előanyagai megtalálhatóak a szervezetben, aktivizálását azonban nagymértékben a napsugárzás mozdítja elő. Fontos tudni még, hogy a felszívódás nem véletlenszerű, hathatóssága függ a kalcium és a foszfor mennyiségétől, azok egymáshoz viszonyított arányától is. Az ideális kalcium- és foszforarány 1,3-1: ez az arány található meg a kereskedelmi forgalomban kapható csonterősítő tablettákban is.
Hetente 1-2 alkalomnál gyakrabban ne adjunk csontot a kutyának. Lehetőleg két „csontos nap” között mindig legyen egy-két „csontmentes nap”, amikor az állat konzerv- vagy tésztafélét fogyaszt: ez ellensúlyozza a csont keménységét, és nem okoz szorulást.
Három hónapos kortól kedvencünk már kaphat csontot, ami azonban nagyon fontos: a mértékletesség. Bármennyire szereti is a csontot, egyszerre ne kínáljunk neki nagyobb mennyiséget, és amit elé teszünk, azt mindenképpen alaposan főzzük meg, soha ne adjuk nyersen!
Jó csont, rossz csont, avagy mit igen, és mit ne?
A szilánkosan törő csöves csontokat (elsősorban víziszárnyasok, öreg kakas és tyúk végtagcsontjait) ne adjunk az állatnak, mert belefúródhatnak a nyelőcsőbe vagy a bélbe, komoly sérüléseket és vérzéseket okozva.
Lehetőleg baromfi vagy nyúl lapos csontjait (például farhátot, mellcsontokat), vagy jól megfőtt csirkenyakat tálaljuk elé. Ezek nem fognak problémát okozni. A nagyobb, főtt csöves csontok rágcsálása (sertés- vagy marhacombcsont és -lábszárcsont) kiváló elfoglaltságot nyújt a számára, és élettanilag is jó hatással bír, emellett a fogait is tisztítja. Sertéscsontot azonban az Aujeszky betegség miatt csak és kizárólag hőkezelve (sütve vagy főzve) adjunk oda!
Mik a csontetetés előnyei?
– tisztítja és erősíti a fogakat
– élvezetet, élményt jelent a kutyának (addig sem a szék lábát rágja)
– leköti a felesleges energiáit
– segíti az emésztést, jó állapotban tartja a fogakat és a fogínyt (jobb, mint egy fogkefe)
– segíti a bűzmirigyek kiürülését
– a benne lévő velő fontos fehérjeforrás.
Mik a hátrányai?
– ha kedvencünk habzsol, és rágás nélkül nyeli le a csontot, az komoly gyomormegterheléshez vagy a túlevés miatt akár gyomorcsavarhoz is vezethet
– túl sok csont fogyasztása miatt a bélsár fehér és nagyon kemény lesz, ami miatt obstipatio (bélsárrekedés) alakulhat ki, ami nagyon fájdalmas; ha kedvencünk nem tud bélsarat üríteni, és nem visszük időben állatorvoshoz, az akár szepszishez is vezethet
– a sok csont a gyomorban hányást, a belekben pedig elzáródást vagy vérzést okozhat; idősebb kutyáknál pedig a vastagbélben tömbszerűen összeállt csontok eltávolítása gyakran csak műtétileg oldható meg.
Mivel helyettesítsük a csontot?
– ez attól függ, hogy milyen célzattal adjuk kedvenceinknek a csontot:
– ha jutalomfalatként, akkor inkább adjunk igazi jutalomfalatot (egy kis darab száraz kutyaeledelt vagy virslikarikát)
– ha unaloműzőként, akkor inkább állatkereskedésekben árusított emészthető műcsontot kapjon
– ha a kalciumpótlás a cél, akkor adjunk kalcium-kiegészítő tablettákat.
Forrás: MTI
