Az Isten-szerető állapot létrehozása, ápolása a leghatékonyabb módszer a testi-lelki bántalmak megelőzésére és kezelésére. Ugyanakkor, ha mindenkiben Isten szeretjük, akkor könnyűszerrel szolgálhatjuk a világot. De hogyan szerethetnénk Istent, ha léte számunkra egy fikció, ha nem tapasztalhatjuk meg Őt közvetlenül mindennapjainban?
El kell fogadnunk (elménkkel), hogy Isten az elme mögé bújt. Bújócskát játszik. Éppen ezért mentális tevékenységgel lehetetlen Őt közvetlenül megtapasztalnunk. Az elme mögé/fölé kell eljussunk. Ezt az állapotot hívja Aurobindo Supramentálisnak. Ide csak rendszeres koncentrációval, imával és meditációval juthatunk el.
A supramentális sík a spirituális szívünkben lakozik. Ez valahol a mellkasunk közepén található energiaközpont. Tedd csak két kezed erre a helyre, hunyd be csendben a szemed és megérzel valami melegséget, belső bizonyosságot. Gyakorolva, rendszeresen művelve kinyílik szívkertünk lótusz-virága, ahova bármikor visszahúzódhatunk az elme vihar-hurrikánjai elől és ahol szemtől szemben találkozhatunk Istennel. Itt a bújócska véget ér és elkezdődhet a nyíltszínű Isteni játék…
Puskás Attla
