Bármilyen élethelyzetben is vagyunk jelenleg, ami olykor, vagy sőt, inkább gyakran válhat nyomasztóvá, nehézzé, fullasztóvá, de ha egy kicsit más szemszögből vizsgáljuk meg életünket, akkor képesek leszünk arra, hogy észrevegyük: még mindig van magunkban annyi önbecsület, érték, amire büszkék lehetünk.
A múltban sok sebet kapunk, van, hogy másoktól és van, aminek mi magunk vagyunk az okozója. Arra kell törekedjünk, hogy ami a múltunkban volt, akármennyire furán is hangzik, de azok nem mi voltunk.
Nem egy áldozat voltam, nem egy áldozat életét éltem akkoriban – mondogatjuk magunkban.
Most már ideje tisztán látni a saját helyzetünket, és had fogadjuk el azokat a múltbéli döntéseket, amelyekre talán nem vagyunk a legbüszkébbek.
A következő lépés, hogy fordítsuk tekintetünket és lelkünket a szabadság felé. Nem az határoz meg minket, hogy miket és hogyan cselekedtünk a múltban, vagy mások miként hatottak az életünkre. Ez nem a mi dolgunk, ehelyett koncentráljunk a megbocsátásra.
Íme egy jó kis praktika:
Tegyük a szívünkre a kezünket, vegyünk elő egy darab papírt és mondjuk el a következő mondatot:
„Megbocsátok magamnak, mert megvetettem, elítéltem magam, azért mert ___ – ___” – Egészítsük ki a kihagyott részt. Ezután írjuk le azon személyek neveit, akiknek megbocsátunk. Ennél jobb technika nem igen létezik.
Próbáljuk ki bátran, utána sokkal könnyebb lesz.
