Ha emlékezés közben behunyjuk a szemünket, nőnek az esélyei annak, hogy könnyebben eszünkbe jutnak a dolgok – derül ki a Surrey Egyetem tanulmányából. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a kísérleti alanyok mennyire képesek felidézni filmbeli fiktív bűntény részleteit. A kutatásból kiderül, hogy az emlékezés minőségén az is sokat javíthat, ha a kérdezőnek jó kapcsolata van a kérdezett személlyel.
Az önkéntes alanyoknak egy filmet kellett megnézniük, amelyben egy villanyszerelő munkavégzés közben eltulajdonít néhány tárgyat a megbízó házából. A film után az önkéntesek egy csoportját akkor kérdezték, amikor be volt hunyva a szemük, míg a másik csoport tagjainak nyitott szemmel kellett válaszolniuk. A következő szakaszban azután tettek fel kérdéseket, hogy a kérdező előbb baráti viszonyt teremtett az alanyokkal, majd egy másik csoport esetében mindenféle előzetes beszélgetés nélkül kérdezték az alanyokat.
Azok, akik az interjú előtt már beszéltek a kérdezővel a 17 kérdés háromnegyedére helyesen válaszoltak, míg azok esetében, akiket egy ismeretlen kérdező faggatott csupán 41 százalék volt a helyes válaszok aránya. A kutatás kimutatta, hogy a lehunyt szemeknek volt a legnagyobb hatása az emlékezésre, ehhez társult az interjú közben érzett barátságos légkör.
„A kutatási adatok azt mutatják, hogy a szemek lehunyása segít kizárni azokat a tényezőket, amelyek elterelik a figyelmet az emlékezéstől. Segíthet az embereknek vizualizálni a múlt történéseit, ugyanakkor az is kiderült, hogy nemcsak képi, hanem hangi emlékeket is segít felidézni” – mondta Robert Nash, a kutatás vezetője.
