Volt egyszer egy idős és bölcs földműves. Nagyon szegényen élt a családjával, és az egyetlen vagyona a lova volt. Egy nap elszökött a lova. A szomszéd meghallotta a hírt és gondolta meglátogatja megkárosult szegény szomszédját.
– Jaj, jaj, micsoda nagy balszerencse szegény szomszéd, micsoda nagy balszerencse – mondta sajnálkozva és együtt érzően.
– Talán az… – felelte a földműves.
Másnap reggel csodák csodájára a ló hazament, de nem egyedül érkezett, hanem hozott magával három vadlovat. Az álmélkodó szomszéd nem bírt eléggé csodálkozni
– Ó… Ó, micsoda nagy szerencse, micsoda nagy szerencse – kiáltott fel a lovak láttán a szomszéd
– Talán az… – hangzott a földműves válasza
A következő nap az öreg fia be akarta törni az egyik vadlovat és felült a hátára, de az levetette. A fiúnak eltörött a lába.
– Jaj, jaj, micsoda nagy balszerencse, micsoda nagy balszerencse – mondta a szomszéd jajgatva.
– Talán az… – felelte a földműves.
Másnap katonák érkeztek a faluba és minden épkézláb fiatal fiút elvittek a magukkal a hadseregbe harcolni. A törött lábú fiút azonban otthon hagyták.
– Ó, micsoda nagy szerencse- lelkendezett a szomszéd.
– Talán az… – felelte ismét bölcsen a szegény földműves.