Amikor a kanadai Kayla Marie Ibarra a terhessége 22. hetében vajúdni kezdett, az orvosok közölték vele, hogy az ikrei még aznap meghalnak, ahogy megszületnek. Az édesanya azonban nem volt hajlandó lemondani a babáiról, akik végül minden valószínűség ellenére mégis életben maradtak. 115 napot töltöttek az újszülött intenzív osztályon, mielőtt végre hazamehettek a családjukhoz.
Kayla és a férje 18 éves koruk óta együtt vannak, és már volt egy Noah nevű kisfiuk, amikor a nő ismét teherbe esett. A hatodik héten derült ki, hogy ikreket várnak, amikor elmentek ultrahangvizsgálatra.
„Kisírtam a szememet, a férjem pedig nevetett.” – mesélte Kayla. „Ő és az édesanyám már gyanakodtak rá, hogy ikreket várok, abból, hogy mennyire rosszul voltam, és milyen gyorsan látszani kezdett a pocakom. Én fel sem tudtam fogni.”
A terhessége a 20. hétig simán zajlott, ekkor azonban úgy érezte, elfolyt a magzatvize. Azonnal besietett a kórházba, ahol azt mondták neki, hogy mégsem folyt el a magzatvize, de a veszélyeztetett kategóriába sorolták, így kéthetente ultrahangvizsgálatra kellett volna járnia. „De az első ultrahangvizsgálatra sem jutottam el a 22. héten, mert a 21. héten vajúdni kezdtem” – mondta.
Az orvos ekkor azt mondta az édesanyának: „Az ikrek ma meg fognak születni, és meg fognak halni. Azok a babák, akik ennyire korán születnek, egyszerűen nem maradnak életben. Ez lehetetlen.”
„Azt válaszoltam, hogy határozottan visszautasítom, hogy megszüljem őket, aztán a karomban tartsam őket, amíg meghalnak.” – mesélte Kayla. Az orvos erre azt mondta, nem engedi, hogy lássa az ikreket, vagy meghallgassa a szívverésüket, mert az egész csak „időpocsékolás”. Kayla rettenetesen dühös volt, de nem tehetett egyebet, minthogy várt.
Négy teljes napig vajúdott, és ezalatt folyamatosan gyógyszerekért könyörgött, de megtagadták a kérését. 2018. szeptember 27-én, a terhessége 22. hetében végre felcsillant a remény. Egy új orvos lépett oda hozzá, és felajánlotta, hogy átszállítják egy másik kórházba, az Ontarióban található Londonban, ahol levezetik a szülést.
„Négy nap után először éreztem egy kis reményt és győzelmet” – mondta Kayla.
Az ikrek végül az ontarioi kórházban születtek meg – Luna körülbelül 0,39 kiló volt, Ema Rose pedig 0,45. Kayla azt mondta, még soha nem látott ilyen kicsi babákat. Az első 40 nap volt a legnehezebb, ezalatt folyamatosan küzdeniük kellett a babák életéért, és a helyzet néha kilátástalannak tűnt. „Luna nagyon beteg volt, és nem gondoltuk, hogy életben marad. Négyszer kellett újraéleszteniük, míg Emát csak egyszer” – mesélte az édesanya.
„De azon a napon, amikor megszülettek, láttam rajtuk, hogy képesek küzdeni. Minden egyes alkalommal visszatértek, miután újraélesztették őket.”
Az ikreket végül 115 nap után engedték haza – ekkor hivatalosan még meg sem kellett volna születniük.
Bár kezdetben még sok kihívással kellett szembenézniük, és Kayla ráadásul poszttraumás stressztől szenvedett, végül minden jóra fordult, és a család az Istenbe vetett hitben talált megnyugvást.
Az ikrek most 3 évesek, és teljes mértékben felzárkóztak a kortársaikhoz. „Jóváhagyták, hogy a kortársaikkal együtt kezdjék majd az iskolát, a születésnapjuk alapján. Ez igazán figyelemre méltó.” – mesélte Kayla. Azt is hozzátette, hogy a lányok kifejezetten bátrak és erősek.
„Luna csupa pimaszság, az én személyiségemet örökölte, ami egyszerre lenyűgöző és nagy kihívás. Rosie nagyon vicces, és gyakran mondogatjuk neki, hogy valójában Noah ikertestvére, mert ők ketten nagyon hasonlítanak.”
Kayla most próbál kiállni a koraszülött babák jogaiért, és alapított egy TwentyTwoMatters nevű nonprofit szervezetet is, ami többek között orvosi cikkeket és egy világtérképet is biztosít olyan kórházakról, amelyekhez az anyukák bátran fordulhatnak már a terhesség 22. hetében is, ha beindulna náluk a szülés.
„A 22. hetesen született csecsemők esetében a beavatkozásról szóló döntésnek a szülők kezében kell maradnia, nem a kórházéban. A 22 hét igenis számít, és ezek a gyerekek, az én gyerekeim, számítanak” – mondta Kayla, és hozzátette, hogy már több mint száz 22 hetesen született baba életét sikerült megmenteniük, akiktől eredetileg megtagadták volna az ellátást, mert a kórházak általában nem tartják életképesnek a babákat a 23. hét előtt.
