Korábban az volt a vezető nézet, hogy az átlagos problémamegoldó képességet (így is hívják az intelligenciát) fele-fele arányban az örökölt intelligencia, valamint a környezeti hatások, a szülőktől eltanult magatartási formák, és a pedagógiai nevelés adja. Az új tanulmányok szerint az intelligencia 20-40%-a örökölt, a többi fejleszthető (tovább is, vissza is).

Queensland-i kutatók felhasználták több ezer gyermek intelligencia tesztjét és genetikai információit, melyeket négy országból gyűjtöttek össze. A feldolgozást követően az eredmények azt mutatják, átlagosan 20-40%-ra tehető az örökölt részarány – ami kevesebb, mint amennyire korábban taksálták.
Úgy gondolják, a fennmaradt százalékot korábban figyelembe sem vett gének befolyásolják, és bár mindegyik szóbanforgó gén befolyása csekély, összeadva többet tesz ki ez, mint az összintelligencia fele. A gyerek problémamegoldó képessége és magatartása ennek fényében attól függ leginkább, hogy milyen genetikai hajlamosságra vezetik rá őt, mikkel kombinálják nevelését, vagyis a környezeti hatások és a nevelés sokkal nagyobb részben felelős, mint gondolták.