Egy ideje rengeteg gondolat és érzés áramlik bennem, olyan sok és annyira erőteljesen kering, hogy már nincs erőm magamban tartani, ezért hát amellett döntöttem, hogy leírom a belőlem kitörésre vágyó eszméket.
» 3 csillagjegy, akikre csak úgy árad a szerencse 2023 őszén
» A nő megváltoztatta a végrendeletét, miután megtudta, hogy a fia megcsalta a feleségét: „Azokat jutalmazza, akik megérdemlik”
» „A vőlegényem négyszer többet keres nálam, de nem hajlandó osztozni az anyagiakon”
» A férfi szerelme furcsán kezdett viselkedni, miután megszületett a gyerekük – ledöbbent, amikor megtudta az igazságot a nőről
Csak úgy tajtékzik, tombol lelkemben az a sok JÓ és ROSSZ megtapasztalt vagy akár átélt érzelem, amit mostanig az életem során összegyűjtöttem. E két ellentétes érzés nagy harcban áll egymással, néha egyik majd a másik arat diadalt, de a lényeg, hogy állandó viszály van közöttük. Mindez mostanra ért meg bennem, most kezdett küzdésbe ez a két kontrasztos érzés, a harmincadik életévemet betöltvén és igazából azért van ez – és tudom – mert a jó győzedelmeskedni akar a rossz fölött. Mindazon a sok rossz gondolaton, érzelmen akar úrrá lenni, amit ennyi év alatt raktároztam a szívem egy pici szobácskájába.
Rájöttem,hogy kicsi szobát választottam az elején azt gondolván, hogy úgysem telik meg életem végéig rossz élményekkel, érzésekkel – nem sejtvén, hogy a 31-dik születésnapom küszöbén már nem fér a sok egészségtelen, gonosz egyveleg a pici szobácskában és a jók közé kóvályog ott keresvén magának helyet a szaporodásra,megfertőzve és elkedvtelenítve az eddig kialakult jókedélyt. E harc miatt dúl most a bensőmben egy erőteljes érzés, a győzni akarás, hisz a JÓ minden erejét bevetve próbál ellenszegülni a rossznak.
Nagy jelentőségű dolgok ezek az életben, mert hacsak egy pillanatra is elfeledkezünk magunkról és teret engedünk annak a törtető érzésnek, ami rombolni akar, észrevétlenül is, de beleesünk a csapdájába és nagyon nehéz lesz ezt a megromlott bensőt visszaállítanunk az eredeti, érintetlen, naiv formájába.
Mérhetetlenül megható és csodálatos érzés az, ha felébredünk az eddig elnyomott, szürke világunkból és rájövünk arra, hogy Isten szeret bennünket, annak ellenére, hogy életünk során rengeteget bántjuk, rágalmazzuk,hibáztatjuk Őt. Őt, aki minket, embereket különlegesnek teremtett és arra tanított, hogy szeretnünk kell egymást és önmagunkat. Amikor az embert teremtette egy csodát alkotott, mindenre odafigyelt, semmit sem felejtett ki, ami ahhoz kell, hogy úgy éljünk, ahogy Ő szeretné.
De mi épp ezeket a jelentéktelennek tűnő apróságokat hagytuk és hagyjuk figyelmen kívül folyamatosan. Pedig ezek a kis dolgok tehetik naggyá, széppé és teljessé az életünket. Ha élni tudunk a velünk született csodával,akkor az életünk gyökerestől megváltozhat a jó irányába. Bennünk van,mindenkiben megvan,csak ici-pici dolgok,de hatalmasat alkotnak. A szomorú az,hogy mi gyarlók és hitetlenek vagyunk, mert nem tudunk mit kezdeni mindazzal a tengernyi sok szépséggel,amit adományként kaptunk Tőle. Elégedetlenek, irigyek, rosszak, telhetetlenek vagyunk és még sorolhatnám a jelzőket, amiket magunkra szedünk nap mint nap,nem lenne elég egy füzet a beírásához.
Ezért telnek meg olyan hamar a szívekben azok a pici szobácskák és szaporodnak el a jók között a rosszak. Gyávák vagyunk és félünk! Félünk az igazi szép dolgoktól, a jótól, a pénz nélküli élettől, mert ha egy kis pénzmagra teszünk szert,utána még nagyobbat keresünk, és még, és még és egyre csak többet akarunk. Félünk Istennek tetsző életet élni, szégyeljük Őt bevállalni és nyilvánosan szeretni. Félünk kimondani és egymást szeretni. Szeretni nem nehéz, rosszá válni sokkal nehezebb!
Ő az élettel tanít és annak apró pici rezdüléseivel. Jeleket küld, parányi kis mozzanatokat, amiket észre kellene vennünk, de mi szívesebben kikerüljük.
Hihetetlennek és lehet,hogy néha egy kissé ijesztőnek tűnik,de ha észrevesszük és elfogadjuk ezeket a kicsi jeleket,már-már kézzel foghatónak érezzük a segítségét,közelségét. Amikor azt érezzük,hogy „na most vége,nincs tovább” -mert hát sokszor van az életünkben ilyen pillanat akár anyagilag, fizikailag vagy lelkileg- ekkor egyszer csak betoppan Ő, érezhetően ott van és kisegít a megoldhatatlannak,a végleg elromlottnak tűnő bajból.
A megrázó és mégis szép ebben az,hogy nemcsak akkor jelenik meg, hanem végig ott van mellettünk,velünk, csak annyira elvakít a fájdalom amiben vagyunk,hogy eszünkbe sem jut Ő és amikor már nincs más kiút,végső megoldásként megpróbálunk bele kapaszkodni,hogy „hátha” és ott is van! Mert Ő mindig ott van és mégis utolsóként szólunk Hozzá. Miért nem Ő az első,akihez segítségért rohanunk?
Én egyre boldogabbnak és bátrabbnak, nyugodtabbnak, elégedettebbnek, magabiztosabbnak, szerethetőbbnek és szeretőbbnek érzem magam,amióta folyamatosan megtapasztalom ezeket a csodálatos dolgokat. Minden erőmmel és gondolatommal azért harcolok, hogy a jók közé szabadult kolera gyorsasággal terjedő rosszat a leghamarabb megállítsam és semmissé tegyem. Akarnunk kell és észrevennünk a szépet és a jót ,hogy a megromlott világ,amelyben élünk újra életre keljen. Az ember élete azzá válik, amivé gondolatai teszik. Isten szabad akaratot biztosított,hogy mi magunk irányítsuk az életünket, Ő akarta így, hogy ezeket a csodákat valósággá tegyük. A legelső és legfontosabb dolog,hogy szeressük önmagunkat! Minden ember más és más,de el kell fogadnunk magunkat olyannak,amilyennek a Jó Isten teremtett,mert okkal születtünk meg és meg kell köszönnünk minden másodpercet és értékelnünk kell. A szeretet a legfontosabb az életben és ha ez az érzés a szívek kicsi szobácskájában jelen van,akkor a beférkőző rossznak esélye sincs,hogy szaporodni tudjon.
Ha igaz szívvel szeretünk, már nem kell a csodát keresnünk,mert a szeretet a csoda maga! Igyekezzünk hát szeretni és egy igazi Karácsonyt megélni,amikor nem a pénz hatalma,a pompa vakít bennünket,hanem a szeretet,amit igaz szívvel áraszthatunk magunkból mások felé. Sosem késő jónak lenni.
Benedek Judit
